Marthi Anna : SZŐR

/nyálas bolondok-napi vers/

 

Hártyavékony fátyolest. Hold.

Karmok közt lihegő égi lámpa.

 

Hajszálon lógó arctükör –

tókörök nyugalmat ringnak,

mint pókszőtte hinta.

 

A sás busás surrogás,

lápszagú szél eliszkol.

Kikérdez réti vijjogás,

sakáltanyává lesz a csend.

 

Birokra termő álmaink

folynak ködfehér lepelben,

iszap-puha tenyérnyomok

csattannak, pofozkodón,

gyermeki lét-leletben.

 

Kialvón – fénypászma

simogat, törékeny vágya.

 

Amint lesújt, fekete éj

harmatot sír,

tűzet szít e tájra

– hajnallá ég.

 

Ritmusra járt az óra,

időntúli farkasnyüszítésre

térek nyugovóra.

 

 

Kelt 2012. április 1.

Legutóbbi módosítás: 2012.04.05. @ 17:47 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1351 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak