mert megvan rendelt ideje mindennek: találásnak és elveszésnek, búnak-bajnak és örömöknek; ahogy átfut rajtad, aztán megül, kikezd nemcsak kívül, belül; mert szeret, akármi érjen, ha sokallod, ha kevesled, mind akkorra teljesedik, mikor benned – megtiszteled, mint tudsz róla, beengeded, részeddé [… Tovább]
Ez a bús történet, egy szomorú sorsú emberről szól, aki a bőrszakáll bajába esett. Negyven fele járt, s bár naponta ötször borotválkozott egy, árva pihe nem pókhálósodott előbb selymes, majd aszalt szilvára emlékeztető orcájára. Komor volt [… Tovább]
– Ilyen piros fülbevalóval, még senki nem kontúrozott… Dagadék ez a gép neked, félek hogy összekarcol. – Mi ez tulajdonképpen, Cammogó Délibáb barátom? – Ejnye kislány, az iskolában biztosan tanultad. Marógép! – Aha! De olyat, hogy kontúr-marógép, [… Tovább]
Egyenletes, halk zümmögésre ébredt. Szemhéja pánikszerűen pattant fel. Lenyomott egy gombot, majd gyorsan körbehordozta tekintetét a sötét fülkében, rutinszerűen pásztázva a műszerek alig megvilágított kijelzői fölött. Csak akkor lazult el újra, amikor másodszor is megbizonyosodott róla, hogy [… Tovább]
4. beszélgetés * Idebújok melléd, olyan jó itt. De ugye nem én keltettelek fel. Elfáradtál a sétában, és elszunyókáltál, ahogy Johanna néni szokott. Sokat beszélgettünk azzal a hölggyel a hídon. Hallottam, együtt jártatok iskolába. Osztálytársak voltatok? Nehéz elképzelni téged [… Tovább]
Annyi közöm van az egészséges életmódhoz, mint az öcsémnek a jó modorhoz. Majdnem semmi. Még csak köszön?viszonyban sem vagyunk. Néha elmerengek, hogy vajon a többi ember is ilyen életvitelt folytat, vagy csak az én koporsómra fogják azt írni, hogy [… Tovább]
