Vers

A fösvény

Én látlak valóban! Ártatlan égszín szemed, milyen fényes! Hogy csillog. Mosolyod több mint tökéletes, mintha arcodra faragta volna a száz évvel ezel?tt alkotó híres szobrász, hiába, mert én látlak valóban. Hideg számítás motivál, feláldozol engem is mindennap, érdeked maja-oltárán. Ha kínlódva verg?döm [… Tovább]

Vers

A héttornyú ház

A héttornyú házba lépve, beburkolt a bíbor est,  s felrémlett el?ttem n?vérem emléke, szebbet m?vész sem fest. Körbenéztem lassan,  súlyos illata idézte a ködös múltat, melynek még foglya voltam, néhány elfeledett, egykor h?n szeretett tárgya rám pislogott bizalmasan, álmodó szemmel, mint elvarázsolt [… Tovább]

Vers

Nem vagyok több

* Nem vagyok több, mint amit bennem látsz, de azt hiszem, talán még annyi sem, mert meztelen valóm te öltözteted saját ízlésed szerint és én nem ellenkezem, mivel téged akarlak, s ha így fogadsz el, hát tedd, csak soha ne [… Tovább]

Vers

Hermetikusan

Valami furcsamorzsás hideg szántja végig idegeimet, mégis ült? helyemben izzadok. Mintha már nem én lennék én. Ismeretlen lázas hajó vontatja a néma perceket. Te sem vagy, én sem vagyok. Te is vagy, én is vagyok. Egymástól elzárt rezervátumban élünk. Pantomim, [… Tovább]

Egyéb

Összhang

  Sajtos Negyvenhat, transzba esett. Remegett. Már sokszor átélt hasonlót, de ez mindent felülmúlt. Nevét sem tudta honnan örökölte, rég nem sajtot evett. Népe, valami ősi, kistermetű, magukat sajtgenerációnak nevezők hagyatéka, a szóbeszéd szerint. Sem a téli fagy, sem egyéb [… Tovább]

Kisregény

Vadvirágként nőttem fel VI.

A melegágy *         A kunyhóba költözés után gyorsan megépítették a tyúkólat, az illemhelyet és a kemencét. Idővel kis virágoskertet is kialakítottak, és hajnalkából lugas készült, mely alatt a nyári nagy melegben jól esett kellemes hűvösében megpihenni. [… Tovább]

Elbeszélés

Gordonka-mélység

  Gergely professzor most érkezett haza egy nemzetközi konferenciáról. A repül?n arra gondolt, ideje tovább írnia életének szép és szomorú id?szakait, er?feszítéseit, gondjait, apró örömeit. Felesége, Anna a díványon elaludt, amíg ?t várta. ? leül íróasztalához, hogy folytassa a már [… Tovább]

Vers

IMÁDKOZ KEZEK

Dürer monológja társaiért Uram, te hanyag eleganciával nézed, mint adsz alkalmat anyag és kéz találkozásának odalent. A feneketlen sötétben fejedre húzod a párnát, s nem látod, hogy az arcokon csak a bányászlámpa fény-csápja kereng.   Csak lábnyomok maradnak a fekete [… Tovább]

Vers

Így, vagy úgy, a költő kiadja magát

  Így, vagy úgy, a költ? kiadja magát                                                    Koosán Ildikó       „A csöndnek illó lepkeszárnya van” „Résnyi lég: Hangszín a gégef?be”  „Követ az árnyék térbe és id?be”  „Az es?pászta zongorafutam”   „Útveszt? a vágy, vége-sincs [… Tovább]