Értelmezésem szerint egy utcalány vörös ruhájáról szól. Csábít meg ” késztet” is , és f?leg, következmények, kötöttség nélkül. A ruha azt sugallja, vegye le és menjen végbe a lényeg. A harmadik versszakban ez szinte látható módon le van írva úgy, mintha az oltáriszentséghez jutna el a költ? a ” tömjénfüstöl?vel”. Ballada, mert a gyönyör? ruha ezt a célt szolgálja
Ballada
A vörös ruháról
A Mme B.C.
Színe vér, s az ég alkonybíbora,
Színe lángolás, színe hatalom,
Színe ajkaké, vészjel hív haza,
Színe álomé, tündérvigalom,
Színe szerelem: boszorkányvarázs,
Kényszerkésztetés a legjobb csáber?;
És bánat-, csalódás –, félszmentes e nász,
Vörös ruhában, kell a szeret?.
Ragyog a selyme, királyi bók
Emeli fényét,furfangját elégszer.
És éget, akár a menyegz?i csók,
És csillog, akár egy drága ékszer
Mikor kékes csalóka fényeket
Gerjeszt az árnyék, s izzása n?:
Gy?zz le, suttogja: könyörgöm neked…
Vörös ruhában, kell a szeret?.
Tömjénfüstöl?, s papos áhítat
Leng fölé, illatos ábránd, alázat;
Közelítve szent rejtekéhez, utat
Nemes red?k közt talál magának,
S bíborban ott a Szentség. A míves csoda.
Hogyan? Ez Istenkáromlás? Ez annak hihet??
Ó, dehogy, csupán fenséges allegória:
Vörös ruhában, kell a szeret?.
.
Ajánlás
Herceg, a költ?, tévelyg? magát
E díszes dobozba zárja – ne tudják ki ?-
Hármas lakat alá, mint szíve sóhaját:
Vörös ruhában, kell a szeret?.
Fordította Koosán Ildikó
Szombathely, 2012. április 26.
Remy de Gourmont
Ballade
de le robe rouge
A Mme B. C.
Coleur de sang, coleur de cardinal,
Coleur de feu, coleur de seigneuric,
Coleur de lévre, coleur de fanal,
Coleur de réve, coleur de féerie,
Coleur d’amour: votre Sorcellerie
N’ avait besoin de tant, pour me charmer;
Mais sans regnet, sans peur, sans fourberie,
En robe rouge, il faut bien vous aimer.
La soie eclaté ainsi qu’ un air royal
Dans sa gloire et dans sa forfanterie.
Et brule comme un biser nuptial
Et brille, comme une joaillerie,
Lorsqu’un rayon bleu, gente tricherie
En l’ombre tiéde est venu s’allumer:
Vaincu, l’on dit tut bas: je vous on prie…
En robe rouge, il faut bien vous aimer
De l’encensoir, l’ encens sacerdotal
Monte et fume odorante reverie:
Approchons du tabernacle augustal
Ou tróne, sous la noble draperie
Et dans la pourpre, et dans l’orfévrerie
Le Saint des Saints. Comment? C’est blasphémer?
Mais non, ce n’est rien qu’une allégorie:
En robe rouge , il fait bien vous aimer.
Envoi
Princesse, un poéte en sa flánerie,
Cisella ce coffret, pour enfermer,
Sous un triple vantail, le coeur qui crie:
En robe rouge, il faut bien vous aimer
.
14 janvier 1887
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Koosán Ildikó
