Koosán Ildikó : Remy de Gourmont Ballada a vörös ruháról

kép az internetr?l + 18
Értelmezésem szerint egy utcalány vörös ruhájáról szól. Csábít meg ” késztet” is , és f?leg, következmények, kötöttség nélkül. A ruha azt sugallja, vegye le és menjen végbe a lényeg. A harmadik versszakban ez szinte látható módon le van írva úgy, mintha az oltáriszentséghez jutna el a költ? a ” tömjénfüstöl?vel”. Ballada, mert a gyönyör? ruha ezt a célt szolgálja

 

Ballada

 

 

A vörös ruháról 

 

                                               A Mme B.C.

 

 

Színe vér, s az ég alkonybíbora,

Színe lángolás, színe hatalom,

Színe ajkaké, vészjel hív haza,

Színe álomé, tündérvigalom,

Színe szerelem: boszorkányvarázs,

Kényszerkésztetés a legjobb csáber?;

És bánat-, csalódás –, félszmentes e nász,

Vörös ruhában, kell a szeret?.

 

Ragyog a selyme, királyi bók

Emeli fényét,furfangját elégszer.

És éget, akár a menyegz?i csók,

És csillog, akár egy drága ékszer

Mikor kékes csalóka fényeket

Gerjeszt az árnyék, s izzása n?:

Gy?zz le, suttogja: könyörgöm neked…

Vörös ruhában, kell a szeret?.

 

Tömjénfüstöl?, s papos áhítat 

Leng fölé, illatos ábránd, alázat;

Közelítve szent rejtekéhez, utat  

Nemes red?k közt talál magának,   

S bíborban ott a Szentség. A míves csoda.

Hogyan? Ez Istenkáromlás? Ez annak hihet??

Ó, dehogy, csupán fenséges allegória:

Vörös ruhában, kell a szeret?.

.

Ajánlás

 

Herceg, a költ?, tévelyg? magát  

E díszes dobozba zárja – ne tudják ki ?-

Hármas lakat alá, mint szíve sóhaját:

Vörös ruhában, kell a szeret?.

 

 

 

                                                              Fordította Koosán Ildikó

 

 

Szombathely, 2012. április 26.

 

                                              

 

 

Remy de Gourmont

 

Ballade

 

 

de le robe rouge

 

                              A Mme B. C.

 

Coleur de sang, coleur de cardinal,   

Coleur de feu, coleur de seigneuric,   

Coleur de lévre, coleur de fanal,        

Coleur de réve, coleur de féerie,       

Coleur d’amour: votre Sorcellerie     

N’ avait besoin de tant, pour me charmer; 

Mais sans regnet, sans peur, sans fourberie,    

En robe rouge, il faut bien vous aimer.

 

La soie eclaté ainsi qu’ un air royal

Dans sa gloire et dans sa forfanterie.

Et brule comme un biser nuptial

Et brille, comme  une  joaillerie,

Lorsqu’un rayon bleu, gente tricherie

En l’ombre tiéde est venu s’allumer:

Vaincu, l’on dit tut bas: je  vous on prie…

En robe rouge,  il faut bien vous aimer

 

De l’encensoir, l’ encens sacerdotal

Monte et fume odorante reverie:

Approchons du tabernacle augustal

Ou tróne, sous la noble draperie

Et dans la pourpre, et dans l’orfévrerie

Le Saint des Saints. Comment? C’est blasphémer?

Mais non, ce n’est rien qu’une allégorie:

En robe rouge , il fait bien vous aimer.

 

Envoi

 

Princesse, un poéte en sa flánerie,

Cisella ce coffret, pour enfermer,

Sous un triple vantail, le coeur qui crie:

En robe rouge, il faut bien vous aimer

.

 

 

 

                                                     14 janvier 1887

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 937 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.