Ráhangol, kivetít, megszelídül, végighallgatja magában érzéseit. Szinte nem beszél. De álmai tisztaságát egyensúlypáncélként gyakran cipeli könnyedén. Vajon miért így egészül a híja, ami a lehetnéb?l kéri el a múlt jogát. Szokás-magány nyitott pultján csapvizet szerez az els? zöldnek.
Támaszték és elrugaszkodás, el?z? léptem nyoma – és annyi haszna: tán tudom, hogy merre is tovább. Nem következhet az semmib?l, s bel?le sem jöhet törvényszer?en bármi, talán e véletlenszer?, hogy így vagyok se több, se kevesebb: támaszték és elrugaszkodás, el?z? [… Tovább]
A ligeti játszótéren * — Adde a sityakod! — kiáltotta Gabi, és a másik gyerek sapkáját meg akarta fogni. — Nem! — ugrott hátra riadtan Zolika. Gabi azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és utána ugrott a hátráló [… Tovább]
Nagymama, erős szemüveg mögül, kendő alatt őszbe vált, hajdani fekete hajával, a szívet is csiklandozó illatú, saját receptű, sárga teát főzött. Valószínűleg, a legegyszerűbb recept volt, de senki olyan ízűt, annyira finomat nem tudott volna kihozni belőle. Nem sokat [… Tovább]
saját fotó * Minap gondolkodtam, hogy mondjam el neked mégiscsak te szültél, s én voltam gyermeked. Szeretet hiányzott, szűk marokkal mértél, sosem mondtál semmit, csak sokat beszéltél. ─ De tanulj meg élni, s élni hagyni mást is ─ mindig [… Tovább]
Emlékké dermed a pillanat, majd kettészakad, mit porrá őröl az idő. A szél, mint abroszt szétterít, belőle építek hideg tanyát, és mosom kezem. Nem érdekel. Csak a jót fogja fel fülem. Szétoszlik jajom a ködben, talán sikerül és elveszítem vagy [… Tovább]
“Medvebocs Mackó Lackó nagyon szeretett focizni. Sajnos nem volt labdája. Róka Rudika meg nem szívesen adta kölcsön. Hiába kérte t?le, hogy legalább hétvégén játszhasson mackótestvéreivel, amikor elmennek a szüleivel a Lépes méz fesztiválra…” Medvebocs Mackó Lackó nagyon szeretett focizni. [… Tovább]
A mellékelt fotó a Lányom alkotása. * Még mindig az éjszaka hatása alatt vagyok. Lassan közeledik a műtétem ideje. Igaz, még az előzetes kivizsgálásokon sem vagyok túl, de az éjjel álmomban megforgatták bennem a kést. Nem sok mindenre emlékszem, [… Tovább]
Dermeszt?en hideg délután volt. Hazafelé tartva bármerre néztem autómból, jegesen meredez? faágakat láttam az út szélén. Cudar, amolyan nemszeretem id? volt. A belváros rég mögöttem maradt, egy forgalmas külvárosi úton próbáltam haladni, de igazából ez csak araszolás volt. A [… Tovább]
* Hangtalan mozdul vértelen ajkam megrekedt gondolat várja a szép szót megcsitult indulat akar még jót mit mondhattam már mindent kimondtam az utolsó, lázzal égő vallomás kimondatlan bolyong, lezárt fejezet, a kérdésre nem érkezhet felelet, véget ért ez a [… Tovább]
Rám telepedtek az éjszaka bolyhai, mély szakadék fölött himbálódzott álmom, majd hozzád repült szomjas magányom.
* Még meg sem születtél s már lettél pontosan kimérve, hogy „onnét” kiérve teljesítsd neved hozományát. Hát akkor nyisson bányát a Vájár Géza, akinek meg Réz a neve az foglalja el helyét meg azt a Rezes nejét a periódusos rendszerben, [… Tovább]
amíg mi korsók mögül látjuk egymást és körberöhögjük sekély vicceinket az Éhkopp két sarokra a fogát feni. zsebemben még matathatok, (csörög egy kis apró) s torkom mint megérdemelt jussát majd örömmel nyeli záróra-söröm. ma itt van minden: zenegép barátok [… Tovább]
Müle, a füle mögött úgy döntött, kiszáll a buliból. Nem fogja hetekig zsákmánnyá degenerálni magát, pihenés nélküli, megdagasztott étlen énekléssel! Fúj, szó sem lehet róla! Hogy ősei tökfejek voltak, az ő dolguk, de nem szeretne beállni a lesajnáltak sorába. [… Tovább]
Billentyű kattog, Torz szavak, Sánta mondatok Harca dúl. Ó, idő! Kezedben kard, Stílust szab, Mi talpon marad, Oly renyhe szegény, Gyümölcse steril, Magtalan. Nemes oltovány termi csupán Ízes gyümölcsét a nyárnak, Kertész vigyázz, ne érje rontás [… Tovább]
szavaim kimondatlanul szélből hasítanám viselném fejdíszét a láthatatlannak a harangokra kötött csokrokat a csillagokban hogy halljam hangodat merre jársz anyám szívemre szorítva a fájdalmat érzéketlenül csillapodjon háborgó tengere haragomnak s kibékíteném magammal a sorsot [… Tovább]
Habzó sörszagú a táj. Jácint-szín? tenger. Ébred a fáradt földvár, Nyújtózik egy ember. Pálinkát isznak a fák. Megrészegül a szél. Hiába nyargal a nyár, Bent mindörökre tél.
Ó százarcú, ezerarcú ég! Illatos, felhős és rózsaszín! Arcomra írsz Isten, csend ül a tisztes vágyakozásra – engedélyt kap szemem, hogy lássa: a szépség is olyan akár egy lenge ruha, lebben és szomorú fejűek ölthetik magukra ha pingál a [… Tovább]
Sajna a technika kisördöge késleltette, na meg régi irás is, de remélem, szórakoztató és most sem időszerűtlen. * Mindég kaotikus állapotok uralkodtak nálunk egy ünnep előtt. Azokban az időkben még szinte mindig Budapesten, a feleségem édesanyjánál töltöttük [… Tovább]
… robogott a cél felé… * A vasútállomásra gyorsabban odaértem, mint gondoltam. Olyan álombeli suhanásnak tűnk az egész út. A nagy, sárga épület már messziről feltűnt, emeletes volt, fent a magasban egy felirat. Erőltetem a szemem, de nem [… Tovább]
* Mikor a szörnyetegek igazabbak az embereknél és fenevad tekintetükből kandallómeleg árad és a papírmasé hervadása Andersen könnyként ragyogja be a primitív kiskocsmákat, akkor válhatna ketté a Vörös-tenger vízhegyek szurdokában az Úttal, de mégsem volna menedék, mert felsejlene az [… Tovább]
/Varázslat, hogy ne tévedjen el az árnyék, ha a fényt nem látja, árnyék előtt fel ne bukjék egyetlen barátja/ * http://youtu.be/qLZ8qZxjkfw Hervadozik a sok virág, a fényt hiába issza, árny nélkül a szomjas világ földbe vágyik vissza. Árnyat [… Tovább]
Régtől fogva járja már a Táltosok meséje: Világhegyen Világfa nőtt Bele a nagy égbe. Mélyre lenyúlik gyökere, Törzsén fehér kéreg, Ág-bogas lombsátorában Lakója temérdek. Ott nyugszik le este a nap Ringó nyoszolyára, Holdanyó is ott szunyókál, Ha [… Tovább]
Az érem egyik oldala… * 1. Átkozott cigány fattyú! — Megátkozott az isten ezzel a cigányleánykával! — fakadt ki Kilyéni Márta. — Mióta tanítok, ennél komiszabb tanítványom még nem volt. Több bajom van vele, mint eddigi két [… Tovább]
Mogyorónk már elvirágzott – mégis érzem pollenét még; majd libatopfélék jöttek, akármilyen messze a rét. Óriások üzenetét nyárfa hordja vattaszálon. Minden éj macskaszerelme riasztja föl álomtájam. Kutya kutat, Holdat ugat, szúnyog szívja gyönge pontom; szemem dagadt, vörös, könnyes, orrom csorog; [… Tovább]
Füst gomolyog, szellő lelkendez köréd. Többet vár tőled a pöfeteg elvárás, mint a jóval kevesebb ennél. Elbújsz előle, megles, rendre utasít, közel araszol a vágy, beléd kérgesül a környezeted, akkor is vár, ha kikerülöd. Már nem vár, [… Tovább]
öleld át a napotmajd a sötétségettartsd szorosan karodbanhisz a boldogság valahol ott van(s vele minden fényem)benne rejlik mélyena bársony éjben
És odarohant mindenkihez: hallgass meg! Figyeltek rá; nem mondhatja, hogy közönyösek lettek volna, és szólt, és beszélt, ahogy egy fuldokló bánik a légszomjjal, úgy ? a beszéddel, visszafele. Kiadta magából, amire szüksége volt – paradoxon ez a javából, majdnem olyan, [… Tovább]
ha itt lenne a szerelmem sem tudom épp mi jönne rám hiába pofozom magam már nem leszek butább marad az amnézia vagy a szia gyere be végre
( víz alatti szoborpark Mexikóban ) Színes gyöngyöket főzött, s közben észre sem vette, hogy a nap helyet cserélt a holddal, hogy minden amit addig ölelt, szeretett, vigyázott, egy pillanat alatt az égre szökött riadtan. A [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!