Egyéb

KIVAGYTE

Ráhangol, kivetít, megszelídül, végighallgatja magában érzéseit. Szinte nem beszél. De álmai tisztaságát egyensúlypáncélként gyakran cipeli könnyedén. Vajon miért így egészül a híja, ami a lehetnéb?l kéri el a múlt jogát. Szokás-magány nyitott pultján csapvizet szerez az els? zöldnek.

Vers

A múlt

Támaszték és elrugaszkodás, el?z? léptem nyoma – és annyi haszna: tán tudom, hogy merre is tovább. Nem következhet az semmib?l, s bel?le sem jöhet törvényszer?en bármi, talán e véletlenszer?, hogy így vagyok se több, se kevesebb: támaszték és elrugaszkodás, el?z? [… Tovább]

Karcolat

Viszontlátásra

A ligeti játszótéren *     — Adde a sityakod! — kiáltotta Gabi, és a másik gyerek sapkáját meg akarta fogni. — Nem! — ugrott hátra riadtan Zolika. Gabi azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és utána ugrott a hátráló [… Tovább]

Emlékirat

Nagymama

  Nagymama, erős szemüveg mögül, kendő alatt őszbe vált, hajdani fekete hajával, a szívet is csiklandozó illatú, saját receptű, sárga teát főzött. Valószínűleg, a legegyszerűbb recept volt, de senki olyan ízűt, annyira finomat nem tudott volna kihozni belőle. Nem sokat [… Tovább]

Vers

Intelmek

saját fotó *   Minap gondolkodtam, hogy mondjam el neked mégiscsak te szültél, s én voltam gyermeked. Szeretet hiányzott, szűk marokkal mértél, sosem mondtál semmit, csak sokat beszéltél. ─ De tanulj meg élni, s élni hagyni mást is ─ mindig [… Tovább]

Vers

Emlékké dermed

  Emlékké dermed a pillanat, majd kettészakad, mit porrá őröl az idő.  A szél, mint abroszt szétterít, belőle építek hideg tanyát, és mosom kezem. Nem érdekel. Csak a jót fogja fel fülem. Szétoszlik jajom a ködben, talán sikerül és elveszítem vagy [… Tovább]

Mese

Mackó Lackó labdája

“Medvebocs Mackó Lackó nagyon szeretett focizni. Sajnos nem volt labdája. Róka Rudika meg nem szívesen adta kölcsön. Hiába kérte t?le, hogy legalább hétvégén játszhasson mackótestvéreivel, amikor elmennek a szüleivel a Lépes méz fesztiválra…”   Medvebocs Mackó Lackó nagyon szeretett focizni. [… Tovább]

Adoma

Álomszilánkok

A mellékelt fotó a Lányom alkotása. *   Még mindig az éjszaka hatása alatt vagyok. Lassan közeledik a műtétem ideje. Igaz, még az előzetes kivizsgálásokon sem vagyok túl, de az éjjel álmomban megforgatták bennem a kést. Nem sok mindenre emlékszem, [… Tovább]

Novella

Hajléktalan

  Dermeszt?en hideg délután volt. Hazafelé tartva bármerre néztem autómból, jegesen meredez? faágakat láttam az út szélén. Cudar, amolyan nemszeretem id? volt. A belváros rég mögöttem maradt, egy forgalmas külvárosi úton próbáltam haladni, de igazából ez csak araszolás volt. A [… Tovább]

Vers

Holt lelkek szava

* Hangtalan mozdul vértelen ajkam megrekedt gondolat várja a szép szót megcsitult indulat akar még jót mit mondhattam már mindent kimondtam   az utolsó, lázzal égő vallomás kimondatlan bolyong, lezárt fejezet, a kérdésre nem érkezhet felelet, véget ért ez a [… Tovább]

Humor

Nomen est omen

* Még meg sem születtél s már lettél pontosan kimérve, hogy „onnét” kiérve teljesítsd neved hozományát. Hát akkor nyisson bányát a Vájár Géza, akinek meg Réz a neve az foglalja el helyét meg azt a Rezes nejét a periódusos rendszerben, [… Tovább]

Vers

amikor koccan

  amíg mi korsók mögül látjuk egymást és körberöhögjük sekély vicceinket az Éhkopp két sarokra a fogát feni. zsebemben még matathatok, (csörög egy kis apró) s torkom mint megérdemelt jussát majd örömmel nyeli záróra-söröm. ma itt van minden: zenegép barátok [… Tovább]

Egyéb

Fülelj, Müle!

  Müle, a füle mögött úgy döntött, kiszáll a buliból. Nem fogja hetekig zsákmánnyá degenerálni magát, pihenés nélküli, megdagasztott étlen énekléssel! Fúj, szó sem lehet róla! Hogy ősei tökfejek voltak, az ő dolguk, de nem szeretne beállni a lesajnáltak sorába. [… Tovább]

Vers

Töprengés

    Billentyű kattog, Torz szavak, Sánta mondatok Harca dúl.   Ó, idő! Kezedben kard, Stílust szab, Mi talpon marad, Oly renyhe szegény, Gyümölcse steril, Magtalan.   Nemes oltovány termi csupán Ízes gyümölcsét a nyárnak, Kertész vigyázz, ne érje rontás [… Tovább]

Vers

Megbékélten

  szavaim kimondatlanul szélből hasítanám   viselném fejdíszét a láthatatlannak   a harangokra kötött csokrokat a csillagokban   hogy halljam hangodat merre jársz anyám   szívemre szorítva a fájdalmat érzéketlenül   csillapodjon háborgó tengere haragomnak   s kibékíteném magammal a sorsot [… Tovább]

Vers

Mert meghaltál

Habzó sörszagú a táj. Jácint-szín? tenger. Ébred a fáradt földvár, Nyújtózik egy ember. Pálinkát isznak a fák. Megrészegül a szél. Hiába nyargal a nyár, Bent mindörökre tél.

Vers

Ezerarcú

  Ó százarcú, ezerarcú ég! Illatos, felhős és rózsaszín! Arcomra írsz Isten, csend ül a tisztes vágyakozásra – engedélyt kap szemem, hogy lássa: a szépség is olyan akár egy lenge ruha, lebben és szomorú fejűek ölthetik magukra ha pingál a [… Tovább]

Karcolat

Hajtási engedély

Sajna a technika kisördöge késleltette, na meg régi irás is, de remélem, szórakoztató és most sem időszerűtlen. *       Mindég kaotikus állapotok uralkodtak nálunk egy ünnep előtt. Azokban az időkben még szinte mindig Budapesten, a feleségem édesanyjánál töltöttük [… Tovább]

Novella

Nosztalgiavonat

… robogott a cél felé… *      A vasútállomásra gyorsabban odaértem, mint gondoltam. Olyan álombeli suhanásnak tűnk az egész út. A nagy, sárga épület már messziről feltűnt, emeletes volt, fent a magasban egy felirat. Erőltetem a szemem, de nem [… Tovább]

Vers

Aprócska dalok

*   Mikor a szörnyetegek igazabbak az embereknél és fenevad tekintetükből kandallómeleg árad és a papírmasé hervadása Andersen könnyként ragyogja be a primitív kiskocsmákat, akkor válhatna ketté a Vörös-tenger vízhegyek szurdokában az Úttal, de mégsem volna menedék, mert felsejlene az [… Tovább]

Mese

Világfa

  Régtől fogva járja már a Táltosok meséje: Világhegyen Világfa nőtt Bele a nagy égbe.   Mélyre lenyúlik gyökere, Törzsén fehér kéreg, Ág-bogas lombsátorában Lakója temérdek.   Ott nyugszik le este a nap Ringó nyoszolyára, Holdanyó is ott szunyókál, Ha [… Tovább]

Vers

Idill

Mogyorónk már elvirágzott – mégis érzem pollenét még; majd libatopfélék jöttek, akármilyen messze a rét. Óriások üzenetét nyárfa hordja vattaszálon. Minden éj macskaszerelme riasztja föl álomtájam. Kutya kutat, Holdat ugat, szúnyog szívja gyönge pontom; szemem dagadt, vörös, könnyes, orrom csorog; [… Tovább]

Vers

Tavaszi litánia

  Füst gomolyog,  szellő lelkendez köréd.  Többet vár tőled a pöfeteg elvárás, mint a jóval kevesebb ennél.    Elbújsz előle, megles, rendre utasít, közel araszol a vágy, beléd kérgesül a környezeted, akkor is vár, ha kikerülöd.   Már nem vár, [… Tovább]

Vers

öleld

öleld át a napotmajd a sötétségettartsd szorosan karodbanhisz a boldogság valahol ott van(s vele minden fényem)benne rejlik mélyena bársony éjben

Egyéb

Csipkel?dés

És odarohant mindenkihez: hallgass meg! Figyeltek rá; nem mondhatja, hogy közönyösek lettek volna, és szólt, és beszélt, ahogy egy fuldokló bánik a légszomjjal, úgy ? a beszéddel, visszafele. Kiadta magából, amire szüksége volt – paradoxon ez a javából, majdnem olyan, [… Tovább]

Egyéb

Homo Aszex

ha itt lenne a szerelmem sem tudom épp mi jönne rám hiába pofozom magam már nem leszek butább marad az amnézia vagy a szia gyere be végre

Egyéb

KőHideg

( víz alatti szoborpark Mexikóban )         Színes gyöngyöket főzött, s közben észre sem vette, hogy a nap helyet cserélt a holddal, hogy minden amit addig ölelt, szeretett, vigyázott, egy pillanat alatt az égre szökött riadtan. A [… Tovább]