Marthi Anna : Szilvaszem hamvas homlokon

 

Az égen hosszú fülű nyúl, áttetsző füle a hársvirág

és a szitakötőszárny között: szétterülnek a felhők,

míg orromba illatok gyűlnek. Furmint és az este,

keveredve. Ó, férfinak kezébe ne adj Axe-ot,

Old Spice-t, dezodorokat, érezzem csak a vad

testiség szagot. Mennyire szeretem a költészetet,

eljött, rég vártam – most tapintható,  mint az angyal

számára a Berlin felett az égben – Hemingway

könyvében -, jóféle vörösben érlelt sorok.

Játékainkba bíbor színezetet most ne úgy…

fulladjon a vágy, és bírjuk el a csodát,

mint szilvaszem nyíljon hamvas homlokon.

Legutóbbi módosítás: 2012.04.27. @ 15:26 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1351 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak