Vers

Kiabálás

A mesékkel, anyám, jaj rosszul állunk! Én is kincseket szerettem volna, de fogalmam sincsen, mi is a kincs. Talán, hogy te mesélted, amit már magam is tudtam volna, olykor már fejb?l, nem csak úgy, olvasva, mint te. Most mesélj, ha [… Tovább]

Adoma

Kassák féle szelesség: titoknélküli.   A fehér maszknak homlokán szögesdrót, tussal kirajzolva. Jézus töviskoronáját óvatosan, de lerántanánk!   Próbálom elmondani, Júdás most nincs, csak ?szinteség szürkesége.   Ha merészség sincs, holdezüstben úszik a szeretet hala.        

Vers

A koldusasszony

Valaha, talán úgy tízezer éve, der?látó volt, szép és fiatal. Szerették, de ? lett, kit a sors rútul becsapott. Mára nem maradt más lelkében, csak csupasz üresség, múltja viseltes, értéktelen holmivá kopott. Mint a sárga félhold, ívbe hajlik háta, szikkadt [… Tovább]

Vers

Beálltam mesternek

2012 április   A remény kúszik fel, mint magas ház! de mi ellenem van, még mindig torony! fölé lépek, majd kacagok akkoron, e rágcsáló milyen bagollyal packáz?   Beálltam mesternek, szó-építőnek! nyelvem gazdagon ékezettel nyomul, tollat és tintát vettem szárnyomul, [… Tovább]

Vers

Csikágó

  Mint megm?velt föld a dolgos kéznek, neki olyan ez a város. Hazavisz az út, otthonosan simul lába alatt, az ódon, vaskos házak védelmez?n borulnak fölé,  minden kis mellékutca ismer?s, az övé. A játszótéren  régmúlt gyerekzsivaj kísértet-hangja hirtelen szívére száll, [… Tovább]

Vers

A csalamádé

kukoricacsalamádé, takarmány A sűrűn vetett kukoricaszálak nekifeszülődtek a napsugárnak, az húzta-bízta zsengésre a zöldet, míg kis darabon íze lett a földnek, majd térd fölé nőtt, s harmatozni látták, jó idejében rendre lekaszálták, a szántás-vetést így követte napszám, az igásbér, a [… Tovább]

Elbeszélés

Gizi történetei VI

6. beszélgetés *     Talán nem kellett volna az első szerelmet froclizni, mert se rád, se rám nem vet jó fényt az én szerelmi történetem. Akkor te is gonosz és erőszakos voltál velem. Igen! Én most mindent úgy mesélek [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Vágtázó

Megóvtad fényed mint T?zt?l a vizet Jutalmat fizet Kátyúból kiszed Gondolat vágtat a végtelenbe   Hidd el hogy jöhet és Eljön ha hiszed Lángoló szíved Fáklyaként viszed Készen állsz régen a szeretetre

Vers

Tenyered melegét

  a kezedet vágyom tenyered melegét kezemre hajló érintésedet otthon-illatát idézni a múltnak ledobni lelkünk tépett rongyait kiteríteni takarónak szerelmünk rejtve őrzött titkait felbátorodva a pőreségen keresni tiltott fényeket levetni közös bánatunkat feledni gyászos sóhajunk mámoros lélekkel összehajolva egymásba olvadó [… Tovább]

Vers

Tabula rasa

                                                            Érvényes jegyét mutatja. Hiába.                                                          Holtvágány. Mozdonyra váró árva                                                          szerelvény. Üres vagonok, lezárva.                                                           Ekkor beléhasít: megborul megint.                                                          Elakad, kihagy. Szív. Szokás szerint.                                                          Van rá magyarázat. Belátja. Legyint.                                                           Tétova léptekkel haza. [… Tovább]

Vers

Tulajdonképp

  Nem tudom a kultúrát, ha kimódolt, nem tudok istent és nem tudok jó bort, csak tablettásat, m?anyagba mértet, magamat se tudom, nem tudlak téged,   elszaródnak a dolgok, a miértek, elszaródik az enyém, a tiétek, tulajdonképpen minden vágyam instant, [… Tovább]

Vers

visszaálmodod magad

* fruskák száján olvadó csók, pattanások alatt feszülő íjak, valaha volt tavaszok illatai még talán körötted zsongnak, még egy fényképet néha megnézel csak úgy korhű fekete-fehérben, aztán visszaálmodod magad az első randevúra a platán alá egy évszázados padra, mibe a [… Tovább]

Vers

MÚLT-FOSZLÁNYOK

  Egy kézfogásnak szorítása röpke szóban lázadás; változatlan idősíkban változatlan némaság.   Menthetetlen, foghatatlan íze sincs sem illata tartalma is átverés csak kántálja az éjszaka.   Fogatlanná ütött idő vermeiben nyomorult; levegőért kapkodhat ki forróságra bíztatott.  

Egyéb

Fruskalesen

          A tág mosolyú kisleány, pöttyös labdát idomított, előbb az udvar, számára különösen kedves virágágyásai között, majd kilépett az utcára, mert ő mindig unatkozott. Így, polka szökdécseléssel pattogtatta végig a járdát és amikor a brutális fiúk, [… Tovább]

Egyéb

Ez a kicsire…

Ez a kicsire… Ez a kicsire gyúrtplasztelin az agyam.Egy ideje mégisszerpentines rovátkáibasomfordálnak, túlszép,pecsétszagú, közhelytelen,magán bozótból tépett,levélkés vagy es?cseppformájú, tömény, tömjén szavak. Bírom. Lebenyem szárnyánkivirágzik, az aranymetszésszabályos kisollójávalfazonírozott eszencia.Bet?re bomló vércseppminden gyökértelen idegszálfeldúlt remegésének dala.Gyökös rútság helyett,hangáhítatból köhögifel a mély, istentváróálmait. [… Tovább]