Maretics Erika : Csikágó

 

Mint megm?velt föld

a dolgos kéznek,

neki olyan ez a város.

Hazavisz az út, otthonosan

simul lába alatt,

az ódon, vaskos házak

védelmez?n borulnak fölé,

 minden kis mellékutca

ismer?s, az övé.

A játszótéren 

régmúlt gyerekzsivaj

kísértet-hangja

hirtelen szívére száll,

megpihen,

koszos, foszlott tollú

galambok gy?lnek köré,

apró szemükben

mindentudó fölény,

túlélni kell.

Id?s néni rafia szatyorból

morzsát szór a szök?kútnál,

ócska babakocsiban 

ráncos arcú csecsem? szunyókál,

szájából lassan nyál szivárog,

padtámlán piros pólós fiú ül,

mellette kopott gitártok.

Ez még mindig Csikágó.

Ujja alatt mágikus a dallam,

együtt dúdolja a gitárral

halkan.

Legutóbbi módosítás: 2012.04.17. @ 17:33 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.