A céljaimhoz új esély a léted –
Amerre jársz, a rét virágot ád,
A tó felett ha száll az angyalének,
Te vagy ki érti biztató szavát.
És én – ki vágyom zárszavát a télnek,
Amint aszály után a föld esőt –
Tudom, ha hívsz örökre véget érnek
A kútbanéző búsuló idők.
Csak állj elém és én elébed omlok,
A múlt ködébe vesznek mind a gondok
És meg-megáll a vágtató idő –
S ha ránk talál a hajnalóra pírja,
S a vágy szavát az értelem csitítja;
Türelme ágán bíbor rózsa nő.
Várja fiú, várja leány,
Várja kövér, várja sovány,
Várja szegény s még szegényebb,
Várja rút és összeégett,
Szép is várja fejadagját,
Kis és nagy mind várja jussát,
Sokan várják, egyre többen,
Azt kívánom, te sohasem…
Szikrázik a napsugár,
Tőle érik a határ.
Búzából lesz kenyérke,
Te is ennél belőle?
Örök, mint az Isten,
Rövid, mint az élet,
Lám, nélküle nincsen
Sem vég, sem ítélet;
Sorsod ha feléled
Miatta és benne,
Újjászületésed
Örömünnep lenne.
Bohócok röhögnek rajtunk
Nélkülünk foszlik a nyár
Különből együttbe hajlunk
Türelmünk ránk kiabál
Semmivé porlad a minden
Ködlepte dzsungel a rég
Lesz-e még holnap a nincsen
Lesz-e időnkből elég
Vágyaim köröttem ülnek
Sámándob túlélni hív
Vadakká így szelidülnek
Szavadra dobban a szív
Szállnak az évek
Veled-Nélküled
Varázsló lennék
Benned-Kívüled
Éget a mámor
Gyönyörű bitó
Sírig szeretlek
Tüzes csábító
(Afrika és Ausztrália állati találkozása)
Kenguru szökken az úton,
Elsiklik oldalt a táj,
Elefánt meglepve nézi,
Nagy fülét lengeti báj.
Kenguru hirtelen fékez,
Lába a leggyorsabb fék,
Elefánt döcögve mozdul,
Felragyog tőlük az ég.
Hopp, egy tojás!
Kot-kot-kot. –
Így kívántam
Jó napot.
Nem tudható
Előre,
Kakas lesz-e
Belőle;
Ha a sorsa
Bántotta:
Asztalodra
Rántotta.
Még pár tojás
Marékba,
Ugrom is a
Fazékba.
Kívánj nékem
Jó napot!
Azt felelem:
Kot-kot-kot…
Brumma brumma
Medveálom,
Ha elhiszem
Megtalálom.
Megtalálom,
Elhiszem,
Hozzád gyorsan
Elviszem.
Brumma brumma
Medvepótágy,
Ha erre jársz,
Nő az étvágy,
Nő az étvágy
Erre jársz,
Itt biztosan
Megtalálsz.
Izzó tűz elemészt, rőt láng heve éget,
Vágyam démona nyújt csak hűs menedéket.
Lét és sors küszöbágán tol fel az álom;
Víg újjászületéssé bont a halálom…
