Langyos a kávém, inkább hideg,
én nem hiszek már senkinek,
unom a bögrét, kávészagot,
hogy kiállhatatlan vagyok,
a legkínzóbb csendes részeket,
a jót, az ellentéteket,
hogy nincs tiszta pohár, elmosott,
hogy gy?ztesek a piszkosok,
hogy hiába dics? a múlt itt,
ha er?sebbek a multik,
hiába keresem, ki voltam
kiolvasva, dekódoltan,
nem szitkozódom, már nem szidom,
lusta a szív, de titkolom,
ahogy a test, épp olyan renyhe
lázadásra, szerelemre,
s id?m sincs csodálkozni arra,
hogy nincs már vágy, csak viagra,
hogy kevés a n?, több a szajha,
és ?k sincsenek akarva,
unom, hogy teszkóskártya, plasztik,
unom, hogy májusok, masnik,
unom, hogy emberek, hogy magány,
s hogy senki se talál ma rám.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Csillag Tamás
