ma este láttam az arcod
olyan élesen, ahogy többé nem fogom,
és a házak meg a fények
összenőttek velünk, gondolom,
ez is egy pillanat volt, de a tények
mind utolérik a buszt,
amin előled menekültem,
szédültem, odavetettem egy szót, a ritmust
eltévesztve, de messzebb nem kerültem
tőled, sem távolabb
így elveszítve, hogy érthetnék mások,
hogy láthatnák ők az arcod, az arcomat…
Legutóbbi módosítás: 2012.04.22. @ 13:22 :: Horváth Adrienn
