Horváth Adrienn : az arcunk

 

ma este láttam az arcod

olyan élesen, ahogy többé nem fogom,

és a házak meg a fények

összenőttek velünk, gondolom,

ez is egy pillanat volt, de a tények

mind utolérik a buszt,

amin előled menekültem,

szédültem, odavetettem egy szót, a ritmust

eltévesztve, de messzebb nem kerültem

tőled, sem távolabb

így elveszítve, hogy érthetnék mások,

hogy láthatnák ők az arcod, az arcomat…

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Adrienn
Szerző Horváth Adrienn 0 Írás
https://adriennhorvath.hu