M. Fehérvári Judit : Aprócska dalok

*

 

Mikor a szörnyetegek

igazabbak az embereknél

és fenevad tekintetükből

kandallómeleg árad

és a papírmasé hervadása

Andersen könnyként ragyogja be

a primitív kiskocsmákat,

akkor válhatna ketté a Vörös-tenger

vízhegyek szurdokában az Úttal,

de mégsem volna menedék,

mert felsejlene az emlék:

krétajelekkel, kapukkal…

 

***

 

És lehetnél játékmester,

éppúgy, mint a bábu,

s az Égig építhetnéd föl azt az

elmés, közös világot,

melyben vádolhatnának,

mert megtehetnék bátran,

s barátaid is veled együtt lógnának

egy Marionett szálon,

és nem tudnád már,

feladd-e a kapcsot,

hiszen nem lennél már

„világnak világa”,

csak megfeszítetten is

kegyetlenül gyáva.

 

***

 

Az istenfa eldőlt és ránk omlott a jurta,

nem fogta meg azt a kötél,

elszakadt a torka,

ordított pedig, csak nem

figyelt rá senki,

mert mindig arrébb és odébb

kellett menni…

 

***

 

Hodeja, hodeja, párosító ének,

jaj, be gyöngyen szóla,

meg is ismernélek,

itt élsz bennem ma is,

veled is temetnek,

hodeja, hodeja,

mindig is szeretlek…

 

***

Patyolatra lelkünk nem mossa

már senki,

a mirhát és a tömjént

jó lesz elővenni,

közöny-karók tartanak

még ébren és

elveszett a világ,

irgalma is lehullt,

hodeja, hodeja

tiszta csengő nádszál

sziklaszirten megállj,

s az Isten felmagasztal.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.