Templom homályában
meg-megérint
egy garabonciás köpeny
sejtelmes suhogása,
annyi magányos és
szemérmes gondolat
mókuskerekén forgat az iram.
Tömjént füstölögtet,
az ódon termésfalak között
lépdel a szerzetes maga,
el- és betölt a múlt,
szorítását érzem, így része is vagyok
ölel a kő, mint az idő izomzata.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.22. @ 06:45 :: Csák Gyöngyi
