Marthi Anna : Becéző

18+

 

 

 

Üvöltő önfeledtség a vágta,

karokat kantárszárba fogsz,

mélyen, erőteljesen a nőn,

popsijánál hüvelybe jutsz.

 

A sokáig simogatott kezek,

izmos karoddal nem engeded,

most szekérrúdként szeret.

 

Hosszú haja hajtó ostorod,

leperegő izzadság vizeken

csatába indulsz, almásderesen!

 

Inak feszülése arcotokra fest

ember- és állati ösztönöket;

ritmust dohog, patakzik a test,

az ágy gyűrt lepedő törmelék.

 

Elbírható kínt átforgatni kész,

egyetlen harapással levetkező

szabadság vagy; a kért s kapott

összeolvad, felengedni tudsz.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.04.23. @ 18:56 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1351 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak