Vers

Világ

Nem ordítottál. Nem toporzékoltál, cserébe egykedvűen tűrte vinnyogásodat.   Nem szólt érted. Nem szólt ellened, mikor a nagy tervet felvetetted, részvétlen lökött a vízbe, nem állt a vágy és az út elébe, érd el, ha tudod túlsó partodat.   * [… Tovább]

Vers

Madár

  Fölé hajolsz óvod kezeid között,   szárnyaiban a szabadság utáni vágyat gyógyítgatod,   vacogó testében életre melengeted az elfogyó időt.  

Hírek

Ha háború lenne nálunk…

A menekültellenesség, a kirekesztés ellen szól a dán írónő, Janne Teller: Ha háború lenne nálunk című könyve.     A magyarul a Scolar Kiadónál, a könyvfesztiválra megjelent kötet kapcsán az írónő felidézte, a Ha háború lenne nálunk először egy dán [… Tovább]

Vers

Alkonyló

* http://youtu.be/q6xgTfdTYtA   Poros útra simult már az este, főkötőjét csillaggal hímezte, s úgy lengte körbe öles áhítattal, mint templomkőre térdeplőt az angyal. A csorda ballag, nem számolja léptét, ősi ösztön igazítja vérét, arra viszi bús fejét a marha, hol [… Tovább]

Vers

Reggel

régebbi…*   Szemem sem nyitnám ki még, csak várnék. Most úgy vagyok, hogy tőled kellene a reggel. Kezedből elvenném szelíden, és könnyedén hátralevő időm…  

Egyéb

Szilvaszem hamvas homlokon

  Az égen hosszú fülű nyúl, áttetsző füle a hársvirág és a szitakötőszárny között: szétterülnek a felhők, míg orromba illatok gyűlnek. Furmint és az este, keveredve. Ó, férfinak kezébe ne adj Axe-ot, Old Spice-t, dezodorokat, érezzem csak a vad testiség [… Tovább]

Vers

Eloldozás

  füleidet tépő simogatással túrok hajadba parányi csókharapások szemhéjadra felélem álmatlanságodat agyvelőd viharfelhőit hergelve bárányfelhővé csitítanám a szavakat kiszívom szádból hogy nyelvemre tapadva csillapítsák éhségem honnan sarjadtak s miből tápláltad a belém villanó gyönyör nem rettent el lefelé száguldanék ahol [… Tovább]

Vers

rossz gyerek voltam

  rossz gyerek voltam neveletlen „én jobban tudom” „csak nekem van igazam” -mal vert nagypofájú kölök   tudom mit adtál nekem ha megtehetted ismételgetted mennyivel tartozom míg csak élek   sarokban falat bámulva szégyelltem magam hallgattam kérdés nélkül hogyan sértegetsz [… Tovább]

Vers

Az utolsó szó jogán

Kopjafa – kép a netről   Vándor!   Mikor ezt olvasod, én már átléptem minden határt. Eljött értem az, kire mindig számíthatsz, s cserben sosem hagy. Néma tanácsadó és bölcs barát, e sorok köré is ő húzott patinát.   Letelt [… Tovább]

Egyéb

Jóhiszemű előrelátás

  Mátyás, munkakörútban kerengett, a lehetőségeket vizsgálta. Nemlétező nagyítójával kutakodott jobbra, balra. Szemeivel tekintgetett fel-le, sokaknak nekiment, hiszen munkája nem tette lehetővé a folyamatos előre nézést. Igaz, állandóan a jövőbe nézett, de átvitt értelemben, mégis, saját szakállára, nagyon is egy [… Tovább]

Vers

Égsz!

  Szóra se méltatom zihálásod. Magad köré te raktál nagy tüzet. Még most is mikor égeti húsod, szemed halált köpve felém üzen.   Látom a kínt, amely visszaszállt rád. Látom: b?rödön fényl? hólyagok. Segíthetnék is ha hagynád, ám a lángnyelvek [… Tovább]

Egyéb

Vízibalett és etikett 2.

Fűben heverek. Kertváros…*         Feküdtem a fűben, hanyatt feküdtem, néztem, ahogy a májusi napfény lecsorog a cseresznye levelein, a cseresznye törzsére, a ráncos, szabdalt, arcszerű kérgen le a földig, a fűbe, ahol feküdtem és semmit nem csináltam, [… Tovább]

Vers

A fösvény

Én látlak valóban! Ártatlan égszín szemed, milyen fényes! Hogy csillog. Mosolyod több mint tökéletes, mintha arcodra faragta volna a száz évvel ezel?tt alkotó híres szobrász, hiába, mert én látlak valóban. Hideg számítás motivál, feláldozol engem is mindennap, érdeked maja-oltárán. Ha kínlódva verg?döm [… Tovább]

Vers

A héttornyú ház

A héttornyú házba lépve, beburkolt a bíbor est,  s felrémlett el?ttem n?vérem emléke, szebbet m?vész sem fest. Körbenéztem lassan,  súlyos illata idézte a ködös múltat, melynek még foglya voltam, néhány elfeledett, egykor h?n szeretett tárgya rám pislogott bizalmasan, álmodó szemmel, mint elvarázsolt [… Tovább]

Vers

Nem vagyok több

* Nem vagyok több, mint amit bennem látsz, de azt hiszem, talán még annyi sem, mert meztelen valóm te öltözteted saját ízlésed szerint és én nem ellenkezem, mivel téged akarlak, s ha így fogadsz el, hát tedd, csak soha ne [… Tovább]

Vers

Hermetikusan

Valami furcsamorzsás hideg szántja végig idegeimet, mégis ült? helyemben izzadok. Mintha már nem én lennék én. Ismeretlen lázas hajó vontatja a néma perceket. Te sem vagy, én sem vagyok. Te is vagy, én is vagyok. Egymástól elzárt rezervátumban élünk. Pantomim, [… Tovább]

Egyéb

Összhang

  Sajtos Negyvenhat, transzba esett. Remegett. Már sokszor átélt hasonlót, de ez mindent felülmúlt. Nevét sem tudta honnan örökölte, rég nem sajtot evett. Népe, valami ősi, kistermetű, magukat sajtgenerációnak nevezők hagyatéka, a szóbeszéd szerint. Sem a téli fagy, sem egyéb [… Tovább]

Kisregény

Vadvirágként nőttem fel VI.

A melegágy *         A kunyhóba költözés után gyorsan megépítették a tyúkólat, az illemhelyet és a kemencét. Idővel kis virágoskertet is kialakítottak, és hajnalkából lugas készült, mely alatt a nyári nagy melegben jól esett kellemes hűvösében megpihenni. [… Tovább]

Elbeszélés

Gordonka-mélység

  Gergely professzor most érkezett haza egy nemzetközi konferenciáról. A repül?n arra gondolt, ideje tovább írnia életének szép és szomorú id?szakait, er?feszítéseit, gondjait, apró örömeit. Felesége, Anna a díványon elaludt, amíg ?t várta. ? leül íróasztalához, hogy folytassa a már [… Tovább]

Vers

IMÁDKOZ KEZEK

Dürer monológja társaiért Uram, te hanyag eleganciával nézed, mint adsz alkalmat anyag és kéz találkozásának odalent. A feneketlen sötétben fejedre húzod a párnát, s nem látod, hogy az arcokon csak a bányászlámpa fény-csápja kereng.   Csak lábnyomok maradnak a fekete [… Tovább]

Vers

Így, vagy úgy, a költő kiadja magát

  Így, vagy úgy, a költ? kiadja magát                                                    Koosán Ildikó       „A csöndnek illó lepkeszárnya van” „Résnyi lég: Hangszín a gégef?be”  „Követ az árnyék térbe és id?be”  „Az es?pászta zongorafutam”   „Útveszt? a vágy, vége-sincs [… Tovább]

Egyéb

A sorsról

Ha biztosat akartam, a Lakatos Gyurinak jeleztem, mert ? minden kiszámolóst tudott kívülr?l, és úgy alakította a kezdést, sorrendet, ahogyan kellett – maga volt a jósors, így azzal bújhattam el, kivel akartam, vagy nem számolt ki, ha úgy jobb. Leleplezni nem [… Tovább]

Egyéb

Turmix plagizálás

* Párisba tegnap beszökött az ősz sötét haja szikrákat szórt bíbor-palástban jött Keletről különös nyár-éjszaka volt   .   nem várom már az életet lehunyja kék szemét az ég a semmi ágán ül szívem de hát kinek is szólanék   [… Tovább]

Vers

eleresztelek

  mesékbe szőtt álmok a csipke fehér hajszálér végig fut a tenyeremen ujjaim ujjaiddal gabalyodnak s minduntan tovább forgok mint egy kerék viszlek magammal hullámok hátán elveszítelek eleresztelek sodródom hagyom cseresznyevirág-szirmokkal lélegzem  

Vers

– virágzatok –

Fotó: A.C.         Amikor borús gondolatok uralták az elmém, mint fékét vesztett gőzmozdony rohantam. Megszédített a sebesség, végül terheim alatt összeroppant a sín – mégis jó volt megpihennem, hiszen ébredésemkor színesre váltott bennem a fekete-fehér. Korábban, akár [… Tovább]

Vers

Tüzet lobbant

(Föld Napjára)     Felsajog a föld -betört kirakat az ég, lóg  az árnyak odvas ágán- kiköpi a fényt, vize elapad. Sírkeresztből ácsol trónt a Sátán, harctér lesz a szív. Üres fedezék. Tusakodik vakon szemmel a szem, -holt rögök fölött [… Tovább]