Hajnal van, mikor a legsötétebb minden, alig másfél órányira a pirkadattól. Az utcán senki nem jár, mikor a biciklis felér a hegy tetejére. A kihalt, csendes környék, a sok pökhendi gazdaggal tökéletes helyszín. A férfi fekete ruhát visel, kényelmes cip?t, amiben szinte nesztelenül lehet közlekedni, és keszty?ket. Ezt a tavasz eleji szokatlan hideg is indokolja, ám teljesen más célból van rajta keszty? ezen az éjszakán. Mindkét kaput ââ?â?¬ a gyalogost és a kétszárnyú kocsibehajtót egyaránt ââ?â?¬ zárva találja. Az egyik lakó gyakorta jön-megy kora hajnalban, ezen az éjszakán nem jár erre.
ââ?â?¬ Francba ââ?â?¬ motyogja az orra alatt ââ?â?¬, akkor most valahogy másképp kell bejutnom.
A következ? ház egy épületegyüttes, kapu sehol, a kanyarból nyílik a kis út rövid emelked?vel, aztán a háztömbök között könnyedén el lehet t?nni. Csak talál valamit ââ?â?¬ gondolja ââ?â?¬, a kert másik végében, egy gyenge pontot. Mindig van egy gyenge pont, ezt már régóta tudja.
A biciklijét leteszi az egyik bokorhoz közel, és továbboson az autók között. Ahol megáll elid?zni egy kicsit, onnan át lehet látni a szemközti épületre és a lépcs?ház nagy üvegtábláira. Felszalad a lépcs?kön, az egyik fölszinti lakás mellett elhaladva felrúg egy virágcserepet, de ügyet sem vet rá.
Óvatlan, mire a drótkerítéshez ér, még belebotlik egy papírzacskóba összekészített t?zifásba is, talán grillezéshez készítették ki, ki tudja. Ügyesen felmászik a kerítésig, aztán azon át ââ?â?¬ talán gyerekek jártak erre, vagy kollégák, franc se tudja ââ?â?¬ könny? a dolga, le van taposva egy helyen, meggy?r?dött a drót.
Macskák is kedvelhetik ezt a részt, az egyik törésen lát egy elhagyott sz?rcsomót.
Már bent is van az udvaron. A gyenge pont, ugye?
Az ezüstszín? Volvo és a másik oldalon a sötétkék Volswagen a szokásos helyén parkol. Csak a nagy BMW-t nem látja sehol. Végre itt van. Körbejárja a házat, felméri a terepet, vajon lát-e valamelyik lakásban mozgást. Benéz a földszinti ablakokon. Az egyik lakás hálószobájában nincs elforgatva a reluxa, be lehet látni, az ágy sincs bevetve és a nappaliból fény sz?r?dik ki. Talán ébren lenne? ââ?â?¬ ijed meg. ââ?â?¬ Csak nem!
Egy ideig üldögél a kert alacsony k?falán és a lakást figyeli. Vár. Nem érzékel semmi mozgást. Itt az id?, hogy menjen. Reméli, hogy ez az a lakás, amit keres.
Halkan lép oda a bejárati ajtóhoz. A román melósok máskor éjszaka kényelmi okokból ââ?â?¬ mikor kijárnak bagózni ââ?â?¬ gyakorta nem zárják vissza az ajtót kilincsre, ma éjjel sajnos egyikük sem volt ilyen óvatlan.
ââ?â?¬ Ah, fenébe ââ?â?¬ sóhajt megint. El?veszi a csavarhúzót, és a kis fémlapocskát.
El?ször fent próbálja feszegetni az ajtót, eredmény nélkül, végül a zárnál sikerrel jár, nem kell sokáig matatnia, némi nyomás után halk kattanás és bent van. Kitárja az ajtót, hogy a visszaút sima legyen… Az ajtón megtalálja a jelet, amit keres.
Szóval itt laksz ââ?â?¬ gondolja. A rács nyitva, csak behajtva az ajtóhoz ââ?â?¬ pont, ahogy feltételezte ââ?â?¬ halkan kitárja, aztán keszty?s kezével a kilincshez nyúl. Picit próbálgatni kell, merre enged, de aztán engedelmesen kinyílik.
Butus kislány… nem vigyázol elég jól az értékeidre. F?képp nem az életedre és az álmaidra ââ?â?¬ gondolja.
Ahogy kinyitja az ajtót, csilingelni kezd valami és meg is csörren, talán egy kulcscsomó vagy szélcseng?.
ââ?â?¬ Nem igaz! ââ?â?¬ sziszegi a foga között. ââ?â?¬ Vajon felébredt odabent?
Nagyon óvatosan lépked, szerencsére egy hosszú sz?nyeg a folyóson elnyeli a léptek zaját. A fürd?szobánál megszokott óvatosságból a reluxát átállítja, hogy kilásson az udvarra, ha valaki autóval érkezik, vagy erre sétál, azonnal észrevegye és elillanhasson. Csak egy mozdulat, apró zizzenés a csendben.
Hangulatos kis lakás ââ?â?¬ állapítja meg ââ?â?¬, tényleg hangulatos.
Benéz a hálószobába is, szétdobált vörös ágytakarók, be nem vetett ágy. Majd hirtelen megáll. Mintha a lány megmozdult volna bent a kanapén… Bár háttal van neki, csak sötét haját látja, nyakig be van takarózva. Nem megy a f?tés, biztos fázott… meg hát, most, hogy tárva-nyitva az ajtó, talán még jobban fázik.
Óvatosan körbeszimatol, végigfürkészi a még ismeretlen terepet, ahogy lassan lépked, néha meg-megreccsen a parketta.
A lány felriad. Maga sem tudja miért. Ég a villany mellette, azért hagyta így, mert csak kid?lt egy picit, a Szakadt függöny és a Bonnie és Clyde után. Vizsgaid?szakban gyakorta alszik így két-három órát. Valamikor befordulhatott a kanapé támlája felé, felhúzta a lábát és magához szorította a sz?rös párnát, mert emlékszik rá, hogy nem ebben a pózban aludt el. Kifelé fordulva jó aludni, mert mikor ilyen sz?kös a hely a kinyitható kanapén és hozzásimulnak a párnák a hátához, olyan mintha valaki mellette, mögötte lenne, akár nagykifli a kiskifli mögött. Sajnos ösztönösen megfordult az elmúlt két órában, jobb’ szeret a baloldalán aludni ââ?â?¬ talán félálomban, mintha emlékezne is a mozdulatra ââ?â?¬ most a háta szabadon van és érezhet?en jön rá a hideg. Istentelen hideg, csontig hatoló. Motozást hall, a zongora nem pattog, nem zendülnek meg a húrok, ahogy néha szoktak éjszaka. Ez más, olyan, mint amikor macskatappancsok mászkálnak a parkettán. Apró nyikorgások, óvatos mozdulatok. Mintha szellem járkálna. Ezen gondolkozik, meg azon, milyen volt, mikor egyszer a Rákóczi úti Twin Peaks lakásban hátborzongató élményben volt része. Abban a lakásban, ahol a tulajdonosn? öccse fejbe l?tte magát egy vadászpuskával, kés?bb meg egy elvált pasi, egy rosszul sikerült este után megitta az egy üveg vodkát, beszedte a gyógyszereket, és biztosra menve felvágta az ereit a kádban. Egy éjszaka bent voltak barátn?jével a hátsó szobában, mikor azt érezték mindketten: hideg van, szokatlanul h?vös fuvallat söpört végig a lakáson. Ugyanilyen húsbametsz? hideg volt, mint amit most érez itt, a kanapén fekve.
Akkor kiment az el?szobába és nyitva találta az ajtót. Meg sem lep?dött. A fürd?kádban egy lábnyomot látott. Ezen sem lep?dött meg. Azon az éjszakán nem is néztek egyetlen tükörbe sem, nem gondolkoztak azon, milyen láthatatlan léptekt?l nyikorgott a parketta és kivel kerget?zött a kutya a szobában egy órán keresztül.
Most el is csodálkozik, milyen nyugodt. Nem fél. Eszébe jutnak azok a barátai, akik már meghaltak. Akiket el kellett temetni. Kinyitja a szemét, de nem fordul még meg. Eszébe jut még a Hatodik érzékb?l a kisfiú, mikor éjszaka rettegve kimerészkedik a wc-re, és pisil, közben kísértetek járkálnak a háta mögött, és ahogy remegve veszi a leveg?t ott a wc-kagyló felett, láthatóvá válik a lélegzete.
Furcsa neszt hall, mintha a konvektorból jönne, ahogy a fém tágul és összehúzódik a hidegben, de nem, ez mégiscsak valami más lehet, mintha messzebbr?l jönne a hang.
Eltelik néhány perc. Újra csend van. Megfordul a kanapén és a folyosóra mered tekintete.
Mintha megmoccant volna. A besurranó nem tudja biztosan, most felébredt a lány, vagy sem. Egy ideig mozdulatlanul vár. Aztán közelebb lép, belép a nappali terébe. A munkaasztalra oda van dobálva egy csomó minden, papírok, egy nagy fekete táska, néhány kulcs, meg egy kulcscsomó. A szoba közepén egy nagy fitness labda, a kanapé el?tt az asztalon DVD-k, laptop és egy digitális kamera. Túlságosan közel a lányhoz, hogy odáig elmerészkedjen. Talán a táskában van valami használható. Benyúl és talál egy nagyon kövér, dugig pakolt valamit. Kirántja a táskából: egy nesszeszer. Majdnem felröhög ââ?â?¬ de a lány most már biztos, hogy felébredt, másképp lélegzik, hallani és még ha nem is mozog, valamiért ébernek t?nik a háta, talán a lába is mocorog a takaró alatt. Itt az id? lelépni, még felkap egy apró kulcsot a pultról, aztán elindul, gyorsan és nesztelenül, odakint a folyosón a rácshoz véletlenül hozzáér, furcsán konduló hang ebben a nagy csendben. Most már rohanna: mi van, ha utána jön ez a bolond? ââ?â?¬ Nyugalmat er?ltet magára, csak lassan, nyugodtan… ugyanott mászik vissza a kerítésen, aztán fut át a kerten, észre sem veszi, miközben az egyik lépcs? mellett lerohan a f?ben, kiesik egy névjegykártya a zsebéb?l. Lent áll a biciklije, felpattan rá, teker lefelé végig a hosszú, széles kanyargós úton, el az építkezés mellett. Rálátni a völgyre, lassan már hajnalodik, az ég alján vékony vörösl? csíkként a pirkadat els? jelei.
Sikerült ââ?â?¬ gondolja magában ââ?â?¬, könnyebb volt, mint gondoltam. Hogy lehet valaki ennyire óvatlan? Nevetséges. Megérdemli, magának kereste a bajt… Talán tanul most ebb?l a leckéb?l. Még hogy biztonságban van!
A lány fekszik tovább az ágyban, és néz maga elé. Nem lát semmit és senkit. Becsapta volna az intuiciója? Üres a folyosó. Az egyetlen furcsa dolog, hogy a reluxán kilátni az udvarra. Úgy emlékszik, este direkt elforgatta, nehogy belássanak, mikor… vagy ennyire hülye lenne már? Most csend van és irtó hideg még mindig. Gondolkodik egy ideig. Nincs semmi gyanús nesz. Mégis látni akarja, hogy zárva van-e az ajtó. Talán a hideg miatt. Talán a kísérteties léptek miatt. Felkel és odamegy az ajtóhoz. Tárva nyitva. A rács is kicsapva a folyosóra. A küls? bejárati ajtó is nyitva áll.
Szóval mégis. Nem álmodta a szellemeket. Kimegy mezítláb a bejárathoz, aztán szép sorjában becsukja az ajtókat. A lakásban körbenéz. Úgy t?nik els?re, nem hiányzik semmi. Csak pár órával kés?bb ââ?â?¬ mikor uszodába indulna és dobálja össze a holmiját, tampont keresne ââ?â?¬ veszi észre, hogy elt?nt a nesszeszer a táskájából. Útközben belenéz néhány kukába, hátha eldobta a szerencsés fogást a fickó a környéken. Semmi.
Francba! Holnap mehet vásárolni a közeli drogériába. A kedvenc szemfestékei. A csúcs-szuper alapozó. Az univerzális szemöldökcsipesz, ami kiválóan alkalmas leguán-etetésre csontkukacok esetén és kistest? állatokból kullancseltávolításra. Régi szájfények. Micsoda fogás! Biztos csalódott szegény fickó. Ennyi meló a semmiért. Talán kicsapja a piperéit valamelyik aluljáróban egy pokrócra néhány száz forintért.
Estefelé körbenéz a másik ház kertjében, megtalálja a nyomokat, a kerítésen a gyenge pontot, s?t az ajtón is a feszegetés nyomait. Beszél a szomszédokkal, figyelmezteti ?ket, bár úgy gondolja, teljesen felesleges. A rend?röknek szólni sincs értelme. Kioktatnák, miért hagyta nyitva az ajtót, aztán lenne egy ügy ismeretlen tettes ellen, amit hat hónappal kés?bb megoldatlanul lezárnak.
Gondosan kitakarít, aztán megvacsorázik, kinyit egy üveg bort. Bezárja az ajtót és a rácsot, majd arra gondol: be vagyok zárva a saját szabadságomba.
A porszívó vascsövét bekészíti magának, hogy kéznél legyen, ahol éppen tartózkodik a lakásban. Biztos, ami biztos. Talán fel kellene hívnia a régi pasiját, szerezni megint fegyvert, l?ni néhányszor, hogy ha kézbe fogja, akkor ne hordjon alá, úgy, mint régen. Kb. harminc centivel… mennyit röhögtek rajta a srácok.
Bár… ha szíven célzom még akkor is van arra esély, hogy eltalálom. Maximum tökön lövöm ââ?â?¬ gondolja és felderül egy pillanatra az arca. Vagy legalábbis hasba… Az sem kellemes. Igaz, a légpisztollyal soha nem voltak problémái. Végül is, azzal is lehet sebet ejteni, engedély sem kell hozzá. Mégsem lelkesedik a gondolattól. Tizenöt évig megvolt fegyverek nélkül.
Zenét hallgat, üldögél az üres lakásban… és közben erre gondol: vajon férfi volt? Vagy n?? Csak a pipere miatt gyanakszik n?re. Esetleg transzvesztita. Els?-alkalmi betör?? Jókép? volt? Micsoda hülye gondolat.
ââ?â?¬ Legalább meglocsolt volna. Igen ââ?â?¬ dünnyögi ââ?â?¬, ha már besurrant így húsvét hétf? hajnalán, legalább meglocsolt volna!
Keser?n felnevet, aztán bekapcsolja a gépet és nekilát, hogy megnézze a következ? filmet.
„Megáll az id?.”
