Csak a test korlátozható. Én abban hiszek, amiben a szívem.
A szív messzebb képes menni lábaimnál és erősebb is azoknál. Hihetetlen erejű a láthatatlan. A láthatónál mindenképp erősebb.
A szív számára nincs lehetetlen. A lehetetlent csak az eszünk ismeri, és én jobban szeretem a szívem.
Az eszem már sokszor becsapott, míg szívem Ő soha.
Az eszem arra való, hogy emlékeztessen a tegnapok szép és jó történéseire, míg a szívem jóságot és szépséget teremt mindennapjaimba, a mába. Ha azt érzem, hogy csalódott vagyok, tudom, hogy az eszem kerekedett felül szívemen, mert a szív képtelen a csalódásra, hiszen ő nem megbántható: Ő mindent elvisel. Különben is fittyet hány valaki más eszére, örökké szeretni képes, jóságosan.
Az ész sohasem szeret, az ész csak birtokol.
A szív tudja, hogy nincsenek csodák. Amit az ész csodának hív, az a szív számára természetes.
Én-központú az ész, és Ön-központú a szív.
Ez a látszólag azonos megállapítás közel sem az. Szerintem az ész csak hímnemű lehet, s nőnemű a szív. Gyermekük valószínűleg egy érzés, melyet Összetartozás névre keresztelnék. Ő. Milyen elvont vagyok ma… Családnevét Élet-re „magyarosítanám”.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.20. @ 16:56 :: Kőmüves Klára
