Átfésült sorokra józanodott reggel kelt,
hű karod már nem lelt,
a cuppogó fény rozsdás napot vetett
ásott homlokomra.
’Miért, s ha nem úgy lett volna’
ujjaim közül ma útra kél,
fújja , fújja, fújja
a hitvány déli szél.
–
Ma hétköznapot ünnepelt a reggel,
egy megszokott másnapot,
s néhány lábadozó gondolat-csöndet.
–
…majd esőkor sem villámlik,
elfogynak a léptek,
felszáradnak a könnyek.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.15. @ 19:42 :: Serfőző Attila
