Kőmüves Klára : – vetélt szavak –

Fotó: A.C.

 

 

 

Minden onnan folytatódik, ahol abbamaradt.

Az év első napjaitól vártam a tavaszt, s most

itt van már sugarastól, madaraktól hangosan

csicsergőn, igazítok egyet a varrógép tetején

gyűrődött tél-szolgált terítőn és úgy teszek,

mintha meg sem ismerkedtem volna Vele…

akire úgy tekintek, mint az Isten tenyerére,

mi megáldott, aztán megvert ezzel a sehonnan

sem érkező, sehová sem tartó igaz szerelemmel.

 

 

Csendesen csalódok. Szavai korbácsütésként

értek. Elillant a közléskényszer, nem tudatnám;

Szeretlek Téged. Csak görcsösen feledni akarom,

akár őszidőben leveleit a gyászoló ágak, s mintha

nem is kellenék már ennek a világnak, újra hinni

kezdem, hogy engem nem hiányol senki – még

csúfságot is súgok; illene már az életből kivetni.

 

 

Gondolataim néha oly magasra szöknek, akár

ágyhoz kötöttek testében a láz. A jövő képei

sem számolnak velem, rám senki sem vigyáz.

Ölni készül, ki ölelni vágyott, pedig csókolni

sem tudta ezt az álmodó világot. Szemétdombra

vetett, hogy bennem csak tyúkok kapirgáljanak –

Megtorpant a szókincsem, hiába fogannak érzések, 

hit nélkül zúgolódnak mélyemben az elvetélt szavak.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 605 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))