A Meg Nem Írt Versek antológiáját lapozom,
csupa-er? sorok, a magát
megtartóztató szellem remekm?vei!
Nincs vitájuk formáról, gondolatról,
s nekem sincs velük vitám.
Nem emelnek, nem sújtanak,
rám bízzák maximálisan bármir?l a döntést.
Ezekben a negatív sorokban
semmi csoda, olyanok, mint a le nem esett es?k,
itt voltak az átutazó felh?kben és máshol
talán záporként értek földet.
Elmentek a nemlét kényszerével,
semmi jel, nyom, utókor-vágy nem maradt utánuk,
csak szél-szer?en átsuhantak e tájon s velük a lét
halandónak bizonyult! Hiányukért képzelet nyomoz;
a felvillanó sziluettek közt egy-egy halhatatlan
arc is elvegyülve. Lázító csöndben az Elhallgatottak kiáltása!
Türelmes vágyakkal sorakoznak,
kibocsátásra várva az id? ajtaján.
Barátaim, gondolathiányaiktól
árvák vagyunk vagy végleg szabadok?
Lelkünk tükre:
kimondatlan szavak utáni szem.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.18. @ 16:52 :: dudás sándor
