/Ugron Zsolna, erdélyi kortárs író, könyvének margójára/
Ódon kastély homlokán
Ősi címerről vakolat pereg.
Kopott falak közt ajtó nem nyílik,
Ablak se zárul,
Felemésztették a jó fát
Méltatlan telek.
Középen asztal,
Körötte nyugtalan lelkek ülnek,
S bár ezüst nem csillog,
Kristály se cseng,
Él még bennük a régi rend…
Ebéd után csendóra helyett
Kastélyosat forgat a stáb,
Riport kell, a híradóban
A nép hangja szólaljon meg…!
Legutóbbi módosítás: 2012.04.18. @ 16:55 :: M.Simon Katalin
