Írj majd hozzám a jöv?b?l egy szép színes dalt,
mely vállaimra reményb?l épült szárnyakat hajt
hogy lelkem szivárvány-szemeid közepébe berepüljön,
becsukott könyvünk lapjai könnyeinkbe nehogy elmerüljön.
A magány zátonyán várja lényem a kitárt csodát,
a dalt, mely hátamról bontaná a végtelen égbolt összes csillagát,
hogy virágszirmos szélben szárnyam eregethessem,
hogy a nélküled megtett utak mérföldes porát, végül leseperjem.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.21. @ 10:33 :: Csonka János