Regiunea vulnerabilitÃ?Æ?Ã?£ii – Pentru Florin Laru (Román)
Rafale de vânt aleatoare. Se subÃ?£iazÃ?Æ?
vorbirea în noi. Culorile visului se-nprÃ?Æ?Ã?Ÿtie
la întâmplare. Se impregneazÃ?Æ? în dimineaÃ?£a. Zilele
gonesc Ã?Ÿi nu se mai întorc ca
cerbii de�Ÿtepta�£i.
Amurgul e simpla floare a vinului
pe faÃ?£a cerului. Ceva durere obositÃ?Æ? e în
ochii fereastrelor caselor. Noaptea se extinde
regiunea vulnerabilitÃ?Æ?Ã?£ii. AÃ?Ÿteptarea cade in strada
pustie din sloi de gheaÃ?£Ã?Æ? cu voce sopranÃ?Æ?.
Certificatul medico-legal al avariei lumii pe baltÃ?Æ?
ingheÃ?£atÃ?Æ?.
Din stele pulsante imaginea unui copil alungat.
În privirea-i teroare de albastru indigou. RÃ?Æ?mâne solitar.
Definitiv. Ca un poem ce niciodatÃ?Æ? nu e recitat
de corul anonim al sturzilor aleeii de iarnÃ?Æ?.
În sanctuarul pÃ?Æ?cii se târeÃ?Ÿte umbra uitÃ?Æ?rii,
ca tonul unui solo de orga în veci neprezentat.
Minorul restului timpului.
Pethes Mária:
A sebezhetoseg tartomanya – Florin Larunak
Véletlenszer? széllökések. Elvékonyul
bennük a beszéd. Vaktában szétszóródnak
az álom színei. Átitatják a hajnalt. A napok
elvágtatnak és nem térnek vissza, mint a
felriasztott ?zek.
Az alkony közönséges borvirág
az ég arcán. Valami fáradt bánat ül a házak
ablakszemében. Éjjel kitágul a sebezhet?ség
tartománya. Szoprán hangú jégcsapokról
a kihalt utcára cseppen a várakozás.
Befagyott tócsán a világ sérüléseinek látlelete.
Pulzáló csillagokból egy kitagadott gyerek képmása.
Tekintetében indigókék rémület. Egyedül marad.
Végleg. Akár egy vers, amit sosem szaval el
a téli fasor névtelen rigókórusa.
A békesség szentélyébe kúszik a felejtés árnya,
mint soha bemutatott orgonaszóló hangneme.
A hátralév? id? mollja.
