Thököly Vajk : Mesél az erdő, avagy egy fa-szállító története

*

 

 

 

Köhögve röpül, röhögve köpül

rajtam, a csábító,

mert mögöttem, itt öttem mög

szívemet, hej bitó.

 

Egyöntetű, ön egy tetű,

kedves mindenevő,

ki harcsa máját, Marcsa hájával

kínálta, te meztelen ő.

 

A boka táját, a toka bájával

szemet gyönyörködtetve,

húzd le babám a bugyidat,

kiáltottam rímekbe!

 

Borz tanya, ím torz banya

becsalt, nőn egyek, igyak,

a csárda zaját, a zárda csaját

mutogatta csalinak.

 

A jó bor kulcsát, kóbor Julcsával

fogtam, loptam, toltam, húztam,

a fartőt tarfővel

ki-be, be-ki, faltam, nyaltam.

 

Csokorban bókkal, bokorban csókkal,

tán visított is megjátszva,

meneteltem, míg elteltem

én, boldog voltam, zihálva.

 

Kertben keltem, ne emlegesd

 a hős ember nevét,

szakadt Ádámkosztümömben   

vert, nős ember hevét.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.04.27. @ 14:36 :: Thököly Vajk