George Tumpeck : Intelmek

Nyomtatás

Minap gondolkodtam,

hogy mondjam el neked

mégiscsak te szültél,

s én voltam gyermeked.

Szeretet hiányzott,

szűk marokkal mértél,

sosem mondtál semmit,

csak sokat beszéltél.

─ De tanulj meg élni, s

élni hagyni mást is ─

mindig csak ezt mondtad,

s ezt mondta apám is.

Az élettől kaptam

néha pár tanácsot,

─ ne higgy te senkinek,

s ne keress barátot.

El ne keseredj, ha

megdobnak egy kővel,

állj talpra barátom,

dobd vissza kettővel. ─

Így indultam neki,

mit úgy hívnak: Élet,

magam útját járó,

magányos kísértet.