Seres László : Megbékélten

 

szavaim

kimondatlanul

szélből hasítanám

 

viselném

fejdíszét

a láthatatlannak

 

a harangokra

kötött csokrokat

a csillagokban

 

hogy halljam

hangodat

merre jársz anyám

 

szívemre szorítva

a fájdalmat

érzéketlenül

 

csillapodjon

háborgó tengere

haragomnak

 

s kibékíteném

magammal a sorsot

hogy itt hagytál

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.