rossz gyerek voltam
neveletlen
„én jobban tudom”
„csak nekem van
igazam”
-mal vert
nagypofájú kölök
tudom
mit adtál nekem
ha megtehetted
ismételgetted
mennyivel tartozom
míg csak élek
sarokban falat bámulva
szégyelltem magam
hallgattam kérdés nélkül
hogyan sértegetsz
ha kényszerítettél
meghunyászkodva hízelegtem
szolgáltalak és pofákat vágtam
gyakorta hátad mögött
szerettél kegyetlenül
ahogy táblákat
kaparnak körömmel
megbocsáthatalanul
bár szenvedtél volna kevesebbet
falként ékelődött közénk
régen bántott
ha ellöktél magadtól
aztán megszoktam
a szökés esélytelen volt
jólviselkedőst játszottam
a világ átölelt
tojáshéjakon igyekszem
magam felé az úton
menekülök
botlásaim elől
te felröhögsz
sosem rajtam velem
melléd ülök
megfogom kezed
ökölbe szorítom
arra kérlek
üsd a földet
mintha én lennék
bízva
te is elfáradsz egyszer
szükségem van rád
de tekintetem is lerázod magadról
büntetsz
mert csak belenőttem
elnyűtt álmaimba
valahogyan
ma erősebb vagyok
neked köszönhetem
legyen tiéd az utolsó szó
Legutóbbi módosítás: 2012.04.27. @ 14:57 :: Fenyvessy Szilva
