Boér Péter Pál : Fülelj, Müle!

 

Müle, a füle mögött úgy döntött, kiszáll a buliból. Nem fogja hetekig zsákmánnyá degenerálni magát, pihenés nélküli, megdagasztott étlen énekléssel! Fúj, szó sem lehet róla! Hogy ősei tökfejek voltak, az ő dolguk, de nem szeretne beállni a lesajnáltak sorába. Tátogó csemetéi, megszeppent alázatoskodó szemekkel vizslatják fészkéből. Ő dolguk! Majd találnak maguknak asszonyt, ha akarnak, éneklés nélkül is. Más kérdés, hogy őt, ezeknek a tojásból kikelteknek, de repülni még nem tudóknak a nagypapája, megtanította, a rendes asszonyhívogatásra.

A brutális szülői gondatlanságban, némák mégsem maradtak fiókái. Talán varjak varnyogtak hasonlóan, de egyetlen fülemüle leány szíve sem gerjedt, hullámzó vágyözönre. Messze elkerülték őket, és micsoda pech, az egész fészekalj fiú volt…

Müle papa, nem szeretett repülni, utálta a felesleges hajtást. Kikérte magának, hogy mások szabják meg életmenetét, tehát heverészett az ágakon. Esőcseppek potyogtak kitátott szájába, mindössze a gyomra korgott. De a bogarászás, akárcsak a túlzott éneklés, nagyon trillátlan illetlenség, s mi több, rettenetesen fárasztó!

Abszolút hallása volt fiainak is, így a kéreg alatt mozgókat, pontos behatárolással kopácsolták ki. Nem könnyű, de mégis szedentárisabb élet, mint a megállj nélküli, rovar vadászröpt.

Megerősödött a csőrük, és bús képű, bánatos füle leányzók özöne gyönyörgött, a szokatlanul nem daloló, fakérget csépelőkben.

Ők, rájuk sem hederítettek, csak tömték magukat, és a papával együtt, ágakon vakarózva hasaltak, a kéreg alá bújtak lokációjában bízva.

Egy idő után, a hölgyválasz tipikus esete következett be. Müle legnagyobb fiának kezét, lábát és keze helyett szárnyát, önmagát nem kímélő kéregetéssel, megkapta egy szende.

A madárvilág mülfülü, fülemüle leányok szűkebb csoportja, megrohamozta a szabadon maradt szárnyakat. Még a papáét is megkérték, így az éneklés, teljesen kiment a divatból.

Ők dobolásra szakosodtak. Gitár, szóló nélküli heard rock – szóhasználatuk szerint, kemény fatörzs – zenében jeleskedtek.

Láss csodát, a dobolásra, dobon szólózásra szokott, későbbi tojásból kibújtak, nem maradtak sem asszonynép, sem leszármazottak nélkül!

Így, egy lusta, de tehetséges dobos papának köszönhető, a virtuóz, fát kopácsoló, harkálycsőrösök első generációjának csendes kialakulása. Magukat, a fán csőrrel történő dobolás magasiskolájáról, fakopácsnak nevezték el.

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/