Seres László : Tüzet lobbant

2012.04.25. Seres László Vers 8
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
(Föld Napjára)

 

 

Felsajog a föld

-betört kirakat az ég,

lóg  az árnyak odvas ágán-

kiköpi a fényt,

vize elapad.

Sírkeresztből ácsol

trónt a Sátán,

harctér lesz a szív.

Üres fedezék.

Tusakodik vakon

szemmel a szem,

-holt rögök fölött

mossa kezét,-

önpusztítón,

a bűvös csodaszer

s mérgezett vért lök

szívből az agyba,

kit föld-ízű

csókokból szült a hon.

-Hogy forog a föld,

azt is tagadja-

tűzet lobbant,

hogy végleg

elhamvadjon.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.04.25. @ 18:58 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.