Viszontlátásra

A ligeti játszótéren *

 

 

— Adde a sityakod! — kiáltotta Gabi, és a másik gyerek sapkáját meg akarta fogni.

— Nem! — ugrott hátra riadtan Zolika.

Gabi azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és utána ugrott a hátráló gyereknek, lekapta fejéről a sapkát, majd a megszerzett zsákmánnyal futásnak eredt. Zolika utána.

— Add vissza! — kiáltotta, és megragadta a másik blúzát hátulról.

Az anyukák ott ültek az árnyékban a ligeti padon, s elmélyülten tárgyalták a divat legfrissebb eseményeit.

— És láttad Marcsit, hogy elcsúfította magát ezzel a rövid hajjal?

— Rémesen néz ki!

A ligeti játszótéren közben tovább zajlottak az események. Ahogy Gabi megérezte, hogy elkapták a grabancát, eldobta a sapkát. Bele a sárba. Zolika felvette és sírva törülgette. A sírás hangjára az anyukák is felfigyeltek.

— Gabikám, ne bosszantsd a barátodat! Nem szép dolog. Szégyellem magam miattad! — dorgálta gyermekét anyuka.

— Jaj, te kis nebántsvirág! Ne sírj már! Nincs semmi baj! — így a másik anyuka.

A két gyerkőc meghallgatva a szülői intelmeket, elvágtatott a homokozóhoz és megfeledkezve az előbbi incidensről, önfeledt játékba kezdtek. Az anyukák is visszaültek a padra, hogy folytassák ahol abbahagyták.

— Éppen azt akartam mondani, hogy milyen rosszul választott Marcsi fodrászt. Nem ért az a kliens alkatához, jelleméhez, de aztán ez az erőszakos Gabika megtámadta azt a szegény Zolikát…

— Ki az erőszakos? Gabi? Hát nem Zolika rángatta meg a blúzát, hogy majdnem elszakadt?

— Szó sincs róla! Zolika csak a sapkáját akarta visszaszerezni. Máskülönben jó lenne, ha szóba állnál a fiaddal, és kinevelnéd belőle az agresszivitást. Ezt, mint barátnő mondom neked.

— Nocsak!

— Igazán ne vedd rossznéven, de…

A megszólított azonban nem várta meg a mondat befejezését, hanem felpattant.

— Gabiii! Gábor! Gyere, megyünk! — szólította a csemetéjét ellenkezést nem tűrő hangon.

— De… — szorult bele a szó Zolika anyukájába.

— Viszontlátásra! — szűrte halkan a fogai közül a köszönést a másik, és kézen fogva Gabit, elviharzott.

 

 

26látogató,1mai

Szerző dr Bige Szabolcs- 638 írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.

18 Komment

  1. 1.)..és később a gyerekek barátok lettek, de legalábbis nem hagyott bennük maradandó nyomot..a történtek és a szülők egymás iránti ellenszenve dacára.
    2.)..és a tolerancia és empátia hiánya, mint példa, egész életükre meghatározó lett..
    .. több variáció is elképzelhető, de sajnos inkább a negatív verziók..
    Köszönöm, hogy olvashattam. Tanulságos.

Hagyj üzenetet