Ez az a mondat, amit nem szeretek a húgomtól hallani. Annak ellenére, hogy a mondat végén ott a kérd?jel, még csak nem is hasonlít kérdésre. Nem. Ez egy magabiztos felkiáltás, amit ellentmondást nem t?r? hangon jelent be, és én meg mindig alázatosan meghajolok az akarata el?tt. Úgy tud szuggerálni a kék szemeivel, és a foghíjas mosolyával, hogy nincs szívem ellentmondani, akkor sem, ha tudom, hogy ezzel két és fél órára n? az eredetileg egy órásra tervezett süti-sütés.
Ma sütni támadt kedvem. A húgomnak is. Milyen csodálatos egybeesés. Még a csigáit is otthagyta értem. Pedig az nagy dolog. Ma összeszedte az összes csigát, amit talált a kertben, tizenkilenc darabot, meg három üres csigaházat, de nem volt szívem felvilágosítani, hogy azokban nincs semmi. Szóval, szépen kitette ?ket egy vonalba, és várta, hogy mind kibújjon, és ész nélkül kezdjen el szaladni. Kicsit csalódott volt, mikor félóra után se mozdult egyik csigaház sem. Hát még, amelyikben semmi nem lakott.
Kicsit kés?bb kimentem megnézni, hogy mit csinál, mert gyanúsan csend volt. A csigák még mindig egy vonalban, a húgom a kisszéken a vonallal szemben, ölében a macska, és szigorúan fixírozza a csigákat.
ââ?â?¬ Csillus, futóversenyt szerveztem ezeknek a csigáknak, de nem akarnak futni. Frici meg én vagyunk a zs?ri.
Szigorúan néz, már amennyire egy hétéves erejét?l telik, továbbá ötpercenként motivációs dalt énekel. „Csigabigagyereki, égaházadideki, kapsztejetvajaaat, holnapraismaaaaarad”.
ââ?â?¬ Csillus, nem akarnak kijönni! Szerinted, piszkáljam meg ?ket egy bottal? Nem úgy, hogy fájjon nekik, hanem csak buborékokat engedjenek. Ne piszkáljam? Akkor mit csináljak? Nem akarnak futni.
ââ?â?¬ Énekelj nekik még.
Mire kett?t fordultam, a húgom még mindig ott ült a csigák fölé görnyedve, csak most vérvörös fejjel, torkaszakadtából ordította, hogy jól hallják: „CSIGABIGAGYEREKI, ÉGAHÁZADIDEKI, KAPSZTEJETVAJAAT, HOLNAPRAISMARAD.”
ââ?â?¬ Még mindig nem bújnak ki, Csillus, te mit csinálsz?
ââ?â?¬ Sütit sütök.
ââ?â?¬ De jó, én is segíthetek?
Na, itt kezd?dött minden.
ââ?â?¬ Csillus, én is kettétörhetem a tojást? Hoppá, hozok egy másikat. Légyszi, ne mondd meg anyának, hogy megint eltörtem egy tojást, jó?… Szórhatom én a lisztet? Ami mellément, azt is seperjem bele?… Csillus, a tojásfehérjét, én fel tudom verni, verhetem én?… Jaj, nem érem el a konnektort, nem baj, odatolom a széket, ráállok, és úgy. Na, most add ide a mixert, kapcsold be, én meg fogom… Juj, Csillus, kicsit tojásos lett a fal.
És aki bejön, az csak annyit lát, hogy a hétéves gyerek rabszolgasorsban él nálunk. A h?t? mellett áll egy széken, remeg? bokákkal, és b?szen mixerel négy tojásfehérjét. Id?nként óvatosan rám pillant, és a pulcsija ujjával letörli a tojáshab nagyját a falról és a nagymamáék fényképér?l.
ââ?â?¬ Csillus, a tepsibe rakhatom én? Nem baj, ami leesett, azt megeszi a macska. Vagy én… Na, már nincs kedvem segíteni, megyek játszani.
Én meg ott maradtam a csatatéren, nagyobb halom mosatlannal, mint egy esküv? után, és csak pislogok, de hát egy hétéves gyerekt?l, mit várok? Legyek hálás, hogy legalább a nagyját a kókuszos csigáknak megmenthettem.
