mennék én de hová
távolban üveggolyó
tündér erekkel – túl messze
a mai napig nem tudom:
kimondtam azokat
amit szeret?k
és mint a pályafenntartók
jártam kopogtattam…
nincs bel?le semmi
már a leveg? részecskei
koptattak hiába álmodtalak
hosszú utazáshoz
apám fiatalon
vasúti pályamunkás volt
mind a ketten durvák lettünk
az ábrándhoz
zúzottkövön észrevenni: ibolya
és csákányhegyre szúrni
milyen könyörület
húsz év után
ezt versbe írni
Legutóbbi módosítás: 2012.04.05. @ 16:38 :: Szilvási István
