Maretics Erika : Odúlakó

Elhagysz hamarosan,

biztosan tudom.

Így döntött sorsodról

 a fakó,

halhatatlan

 odúlakó.

Ragyogó lényed

a nemlét vérvörös torkán

hömpölyög ma le,

de arra gondoltál-e,

kezem miért szorít még

hiába.

Már ott jársz, bódít

a csapás magánya,

milliónyi távozó

koptatta az ösvényt

csontkeményre, rég.

Halandó elképzelni

sem merné e sírkertet

hová végs? lépted vezet,

utolsó csók-szavam bársony,

Útravalóul adtam neked.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.04.05. @ 16:27 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.