Elhagysz hamarosan,
biztosan tudom.
Így döntött sorsodról
a fakó,
halhatatlan
odúlakó.
Ragyogó lényed
a nemlét vérvörös torkán
hömpölyög ma le,
de arra gondoltál-e,
kezem miért szorít még
hiába.
Már ott jársz, bódít
a csapás magánya,
milliónyi távozó
koptatta az ösvényt
csontkeményre, rég.
Halandó elképzelni
sem merné e sírkertet
hová végs? lépted vezet,
utolsó csók-szavam bársony,
Útravalóul adtam neked.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.05. @ 16:27 :: Maretics Erika