Tombor Márton : regasszonyok

 

Szüretkor törpe

öregasszonyok

hajladoztak

penészes, földre esett

fürtök után

szaporán,

gy?jtötték a sz?l?t és

közben káráltak

rekedten,

kásás hangon,

jóíz?en és

a velem oly konok

kacsok

puhán engedelmeskedtek

meggörbült, köszvény-lakta

ujjaiknak;


volt képük

kétszer üríteni,

míg nekem egy se telt,

pedig szájuk

be sem állt:

a szavak boldogan

menekültek a fogatlan

ajkak közül

és ráncos bajszuk

alatt a mosolyuk

oly állandó volt,

mint a

folyton

változó ég

felettem.


Ebéd alatt, mint

vetési varjak,

pont úgy csipegettek,

mintha étel

nekik

nem is

kellene,


s én izzadtan,

jóllakva,

h?s borommal

kezemben,

halkan, csendben

szégyenkezni

kezdtem.

Legutóbb szerkesztette - Tombor Márton