Ima. Szólsz hozzám, s hallak a hullámokban, A parti kövek között, az égen Tomboló, majd megszelidült szélben, És hallak, mikor a patak csobban. Látlak, ahol örök nyugalom van, Tavasszal, nyáron, ?sszel és télen, Ha felnézek, tekinteted érzem [… Tovább]
Lassan finom alkony hull A világra, s elhalkul Lágyan minden éneke, Csend borítja be s béke Lassan finom alkony hull A világra, s elhalkul Lágyan minden éneke, Csend borítja be s béke A szende földet, nincsen Bú, csak öröm, s [… Tovább]
Sötét ruháját ejti el a testetlen éj, ajkadon tétován ring hangom, hidakat sóhajt felettünk az ég, örvénylik alattunk az álom. Védtelen csendjét ölelik csapdosó sirályhullámok, két partja közt a zúgó világnak… ott, a kavargó, fekete óceánon… repedés voltam [… Tovább]
Azok a békebeli szép idők … Befejezés A fáradt arcú asszony megdermedt, mikor Lehocki úr bekopogott az ajtón. Miután hellyel kínálta a háziurat, ő is visszaült a kopott kanapéra a párhónapos baba mellé. Olyan roskadtan gunnyasztott ott, mint egy idős [… Tovább]
surrogó kerekek csiklandozzák a betont ablaktörl?vel beszélget az éj a fények cinkosan összeérnek pupilládban a végtelen véget ér némák a házak mint üres kripták ketrecbe zárt léptek toporognak lehajol a tulipán s csukott szájjal csókot ad porladó macskahalottnak [… Tovább]
