Tóth Katalin : Ã?Å¡ton I.

Nyomtatás

surrogó kerekek

csiklandozzák a betont

ablaktörl?vel beszélget az éj

a fények cinkosan összeérnek

pupilládban a végtelen véget ér

némák a házak mint üres kripták

ketrecbe zárt léptek toporognak

lehajol a tulipán s csukott szájjal

csókot ad porladó macskahalottnak

felcsuklik egy emlék a keresztútnál

zokogás rázza a fákat

varjak bólogatnak megannyi miniat?r kesely?

miért vagy itt rád máshol várnak

csikorgó kerekek

szaggatják az aszfalt testét

egymásba kapaszkodnak a fények

kiszálltál hogy lásd a világ végét

tovább kell menni zúg a véred