Vers

szezonális hangulatok

– mégsem – úgy hagytalakcsak egyszer?en úgy és ottaztán gyáván visszaléptem ugyanoda ahonnan elindultam. *** és sosem volt még ennyirekifordított ez a világa napok lassan gördülnekés én megint kimaradok bel?lüktalán még mennem kénevalahova – valakihez ahol a tébolyult utakkeresztez?désénél megláthatomazt [… Tovább]

Vers

Félek az éjszakáktól…

…mert nem vigyáznak rám az angyalok     az éjszaka fogva tartnem enged nem altatnem ringatnem mesél álmokat védtelen szobámbaablakok bezárvapaplanom betakarpárnámon sóhajomsuttogva pihen-nem hallodnem érzed nem lesednem felelsz Nekem mosolyom elveszettszívemben csend lakiknem halloma messzi orgona hangjátnem hallomaz angyalok [… Tovább]

Vers

Két Én

*   Két Én   Eljött a nagy nap, amikor a cirkuszi bohóc is leveti álarcát, mikor a festett arcon folyó könny ráncaidban ünnepli halotti torát.   A színek egymásba folynak, látom, te több vagy, mint kétszínű. Csillogásod csak a [… Tovább]

Vers

Te vagy

(Fotó: 2003.09.15. Közel az éghez – Az Olympos hegyen)   Te vagy, ki úgy érzed, vétkeid, s feledhetetlen múltad, bűneid, száz kudarctól halott céljaid furcsa, megvénült rabja vagy – bús-ráncú bolond – kit rég’ halott ősök emléke vonszol bezápult, bomló, [… Tovább]

vegyes

B?zlöm

…ez egy kiakadás, egy rossz nap eredménye… csak elegem lett abból, hogy mennyi szemetet halmoz fel ez a Világ… B?zlöm a sok szennyt?l, mit Ti rohadtak ragasztotok rám… Szennyezitek tiszta, b?ntelen, ?szinte szám. Üvöltenék mindig, ha valami fáj, mindig ordítanám [… Tovább]

Novella

Metamorfózis

    Aprócska Tisza menti falu mélabújából verekedte a vezérigazgatói székbe magát. Nem vállakon tiporva, még nem is segítő kezektől babusgatva, úgymond inkább saját erejéből. Alig harminc évesen egy Európa-szerte ismert osztrák bank magyarországi fejének lenni, nos, nem hétköznapi karrierre [… Tovább]

Vers

Menj végre

Mit?l hiszed azt, hogy raboddá tettél mindörökre? Évek telnek, s te mégmindig zaklatsz,rémálmaim negatív h?se…régen nincs érv és módszer,mi téged végre meggy?zne.Lehetetlen, abszurd vágyaiddalidegeimet folyton feszítvemérgezed napjaimat,járod rajtuk kötéltáncod…s én tehetetlenül várok,talán ráunsz egyszer erre,mert legyen nyers vagy szép szó– [… Tovább]

Vers

Az öreg fa tündére

*   Zúgnak féktelen szelek, harsog az erdő. Tarts ki még, feszülj, öreg fa! Dús lombjaid közül tündér mosolyog rád.   Fáradt törzsedbe erőt öntve ölel, a közelgő alkony előtt.   szerkesztette: Koczeth László – 2008. április 25., péntek, 07:37

Vers

kell a léted anyám

…     Arcodat nézem Fáradt vagy már Szemeidben Még Ott a kis szikrák Tekinteted felém száll Gondolataid ismerem már Elfáradt kezed Még most sem pihen Ujjaid gyengéden Megérintenek Életet adtál Vigyáztál rám Egymagamra Sosem hagytál Most érzem Lelked már [… Tovább]