…ez egy kiakadás, egy rossz nap eredménye… csak elegem lett abból, hogy mennyi szemetet halmoz fel ez a Világ…
B?zlöm a sok szennyt?l, mit
Ti rohadtak ragasztotok rám…
Szennyezitek tiszta, b?ntelen, ?szinte szám.
Üvöltenék mindig, ha valami fáj,
mindig ordítanám mi lelkem szétfeszíti…
Magamba fojtva azért mégiscsak megfullaszt
és fáradt lelkem a halálig kíséri…
Undorodom attól, amit Ti mégis
ÉLETNEK neveztek,
s azoktól a dolgoktól, miket
el?térbe helyeztek…
Kussoljak? Úgy sem értek hozzá…
Miért nevessek a viccen, ha nem értem?
Hogy ezekt?l kímélj meg, oh Uram, hányszor kértem?
De itt mindenki olyan okos,
Ti biztos jobban tudjátok ki vagyok…
Biztos jobban tudjátok, hogy mit akarok mondani…
-ordításom már a Marson is hallani…-
B?zöm?
A Ti szennyetek…
Nincs hozzá közöm…
Csak még egy kérdés miel?tt a Marsra költözöm…
Szerettek a szennyben szeretkezni?
Legutóbbi módosítás: 2008.04.25. @ 07:47 :: Seben Karolina