Nap: 2008.04.23.

Több esélyed volt, mint bárkinek, de te nem szóltál a nincs-mihez, és most se szólsz.   A napok szállnak, mint távirat, el?zöm minden vágyamat, s bezárom jól az álmodót. Látod, most úgy van, hogy nem merek. Nem merek már bízni [… Tovább]

        akár a Föld hátán ütemre forgó évszakok homokszem-létű ember  – gyermek anya és nő is – úgy vagyok voltam bár májusra ébredő szivárvány – létcsoda lettem a forduló idővel ostoba – perzselő nyári láz után vacogó [… Tovább]

Véleményed változásának ütemére Változott a sepr? mozgása Amint a testedbe zuhant Tudatod morzsáit igyekeztél Összeterelni   …   Gyomor tájékon Kellemes teltség érzettel Csendesen vizualizáltad Csontjaid látványát Egy lakossági hulladékudvarban

   Hátad mögé hömpölygött a fény, életre kelt kecses alakod, lelkembe osont a remény, hogy szerelmem tüzét tán  újra megfogod. Valóra pezsdítsz, mint akkor,  széttárod nemes titkaid – bölcs testem, mint vad kalandor, benned üvölti bús vágyait. …majd kioltva hozzám [… Tovább]

"Szélcsönd van. Ilyenkor arany fürtjeitnem libbenti a szell?, fehér vállánnyugszik a fonat; mosolyát elrejti,úgy hajolja át szelíden a párkányt;vajon rólam szövi mereng? álmát? S a kedves dalt mintha most is hallanám,suttogják az ithakai ligetek,h?s árnyékuk csalogat, mint hajdanán,bár fehér habok [… Tovább]

…     fekszems szememre nem jön az áloma Hold fényébenarcod látom –Mondd:Te vagy? s tudomnem felelsz nem vagy máritt e világon egyetlen mozdulatutolsó lélegzetkülönös mosolyarcodon megmaradt-még ma is látomha szememre nem jön az álom…  

mosolyod gödrében golyót kapott s elesett utolsó katonám –   a háborúnak vége feladom   fehér zászlómat félve meglobogtatom   szemed tüzében elégni – otthagyom  

*   Lennék én porszem Kabátod ujján Elszáradt kóró Kertednek alján Napfény, vagy harmat, S fürdő vized is Elárvult gyermek Kinek semmije sincs Megsárgult papír, Ha írni akarsz Ágyad melegében Hófehér damaszt Távoli, halk nesz Mit hozzád visz a szél [… Tovább]