Kovács Henrietta : A görög naszád

"Szélcsönd van. Ilyenkor arany fürtjeit
nem libbenti a szell?, fehér vállán
nyugszik a fonat; mosolyát elrejti,
úgy hajolja át szelíden a párkányt;
vajon rólam szövi mereng? álmát?

S a kedves dalt mintha most is hallanám,
suttogják az ithakai ligetek,
h?s árnyékuk csalogat, mint hajdanán,
bár fehér habok vesztébe sietek,
s ez a bús táj, messze onnan, idegen.

Most új partok t?nnek fel, magas falak,
a megb?völt halál képe vár talán?
S vissza se térek, ég veled Ithaka!"
Így szólt a h?s, látta az örök hazát,
míg Trója alá tört a görög naszád.

Legutóbb szerkesztette - Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/