Smelka Sándor : VILLAMOSOK ÉS BUSZOK

Elmélkedés egy pécsi buszmegállóban.

 

VILLAMOSOK ÉS BUSZOK

– a pécsi villamos emlékére –

(1913-1960)

 

A villamos mit vitt hajdan?

Báltermek elfelejtett táncait.

Kötények s cselédruhák ráncait.

Selyemkeszty?t és díszes kalapot.

Kardcsillogást, finom szivar illatot.

Szekérzörgést, mozdonyok füstjeit.

A szatócsboltok bádogüstjeit.

Friss kenyeret és a bányák zaját.

Külvárosi házak omló falát.

Könnyeket és tettyei ünnepet.

Reményt és rég elföldelt hiteket.

És mit visz a busz itt ma Pécsett?

A multiplexek popcorn-illatát.

Bunkofónt, s diszkók kábult tébolyát.

M?anyagot, olcsó teszkós életet.

A tévében messzi-messzi híreket.

Talán visz mosolyt is és terveket.

Pécsieket: tégedet, engemet.

Id?st, ifjút – ki felül a padra –

Szóval minket: kikb?l múlt lesz holnapra…

Legutóbb szerkesztette - Smelka Sándor
Szerző Smelka Sándor 33 Írás
A nevem Smelka Sándor, de gondolom, ezt már mindenki észrevette. Egy harmincéves, Németországba szakadt hazámfia vagyok. Egy idősotthonban dolgozom, a Feketeerdőben. (egyelőre mint ápolóÀ¦) Érettségi után szociális gondozó és szervező szakmát tanultam, s két évig dolgoztam egy pécsi alapítványnál sérültek között. (eztán indult a német karrierÀ¦) Fontos számomra a humor és a szórakoztatás À“ a ÀžhugyosjózsisÀ? rádiókabarén nőttem fel. Többször érte már barátaimat az a szerencsétlenség, hogy esküvőjükön vagy egyéb bulijukon felolvastam valamit, amit én firkáltamÀ¦ ÁÃ?rok. Mert írni néha muszáj! Vagy nem?À¦ Akárhogy is van ez, egy firkálmány À“ ha nem is mindenható À“ de remek elsősegély, az írónak és az olvasónak egyaránt. Én hiszem ezt! (És hiszek Jézusban is À“ s de nehéz sokszor ezt a két hitet egy fenékkel megülniÀ¦)