Nap: 2008.04.26.

…átok-e vagy kegy a halál, s a kint maradó hegyekbe bújva óvja meg magát…     Tenyér-hatalmad szegletébe bújva Jöjjön a megváltó hajnali pír, Magával engem vinni már nem bír Oda, hol csak test-foszlány marad Szavad, s remény-várad falai majd [… Tovább]

…     Hallgatom a suttogóÉjjeli csendetLátom az aranysárgaHold suhanásátÉrzem az áprilisiSzell? orgona illatátVárom a szemedbenFelejtett lelkem Szárnyalását  

  Az égbolt öngyilkos mentalista. Szétmanipulált agy vagyunk. Kezed kezemben. Számít ez ma? /A vér testeinkben mintha sírna./ Megint részeg minden holnapunk.

(tanka-hangulat)     csendárnyék ölel napfényt kerget árválló füstfodor felé a nedves arcú égen szótlan szétterülő est     árny lép a falon békesség oson felém megérint lágyan s hangtalan mosolyt fakaszt könnyező gyertyafényben  

  Szemed szétégett erd?k újraéledése – ujjaid között korok nyújtóznak el. Tested köré zöld dallam fonódik – Kezem, amint borostyánként átölel.

Szeretem a szemed, azt a zöld napot, szeretem a kezed, ami elhagyott. Szeretem a hangod, ami messze már, szeretem az alkonyt, és az éjszakát. Szeretem a kedved, amely hervadó, szeretem az embert, aki mérvadó. Szeretem az ételt, szeretem a sót, [… Tovább]

Kosárnyi kérdés-tüske ül lelkemen, s ha mozdul a gondolat, rögtön hasítanak. A várakozás perceit kergetem, de ólmosan múlik minden zörg? pillanat. Belebetegszem, míg eljön az este, s hazaérve válaszod talán olvashatom… Nézd, itt is "talán" lett… minden talán lett… Elégek [… Tovább]

Faludy György emlékének *     Vedd ki barátom a talpad sebző követ vándor-cipődből   A szürke idő köddé tünteti lebbenő kabátod – s nézhetsz vissza nevetve üldözőidre   Bújtat a nagyseggű, – melle közt orrod levegőt nem szippant. A [… Tovább]