Verő Orsolya : A Héttorony visszhangja

Nyomtatás

A videóra egy picit várni kell, ha megérkezik és feltöltöttük, közzétesszük hogy azok is részesülhessenek az élményben akik nem lehettek ott. Addig is az Est képeit a médiatárban már megtekinthetitek, köszönet érte Kerekesné Varga Veronikának!

Mivel én sem tudtam jelen lenni, megkérdeztem őt is a fényképek láttán, milyen volt az Est.

Így válaszolt:

„Milyen lett volna? Tudhatnád, hiszen ott voltál, ha nem látszottál is, mint ahogyan más magasbanhagyott lélek, és az otthonfelejtettek is, kik velünk mesélték a maguk kincseit a terem padlójára. Tudhatnád, hogy az illatos fa, az egyetlen nemes törzs, mit hajlékony, repkedő forgács-csikokként hint a mi gyalunk metsző éle, táncoltat, tanít repülni, és ügyesen helyet pihenni majd a sarokban. Onnan gyönyörködni lehet az új fábólhántott, nyesett, előrántott, friss-szagú gyerekeket. Ők is új piruettet kezdenek a légben, őket is szállni tanítják, és keresni rést a pihenőben mellettem, vagy melletted. Jönnek sötétebb csíkok, és egész fehérek, némelyik egész kicsinyke, de erős a kis röpke hátán a fény, a vaskosabbak, majd közrefogják lent a padozaton, és megnemesülnek egymásban.
Tudhatnád, hogy kicsinységünkben nagyok vagyunk, mert összekapaszkodva, ez helyen, vagy más terekbe átbillenve, tévedve, kószálva, egy törzsünk meséjét nem tudjuk szívünkből gyilkolni. Ki a szabadban talált levegőre, a jó mester cipője orrán, az is szerencsés, bár egyedül marad, de ki a meleg jó műhely öregében lapul esti mesés pillanatot, az a biztonság dúdolta fényben alhat minden éjjel megnyugodó álmokat. Akit tűz martalékának szán a nagy dolgos kéz, az büszke lehet hősi, ropogós-gyönyörű végzetére.
Tudhatnád, hogy ez egy erős rönkből való ott mind!”

Azt gondolom, csoda ez, amit meg kell osztanom a többi otthon maradottal, túl szép teher ez, hogy egymagam hordozzam.

Megérkezett a beszámoló Verzár Évától is, kedves szavai olvashatóak(már törölve, szerk.).

Az Esten készült képeiteket a media[kukac]7torony.hu címre várjuk!