Nap: 2008.04.30.

Vers

Különös, őszi este

2008.04.30. Gősi Vali 16

      Minden ránc-csókot lehelő őszön csitul a kín, de néha még üvöltöm: meddig élek így, bús átkozott? Talán e némán haldokló ősz kincséből valamit megint itt hagyott örökül, végül, mielőtt a rőt lomb a lehajló fáktól, – akár [… Tovább]

Vers

távolság

2008.04.30. Borbély Gabriella 3

  egy külvárosi reptér, két arc és huszonegy centi, legyen ez a díszlet. szerepben: a három (hatékonyságában különböz?) szégyen, miközben statisztálnak a tények, és drukkolnak a néz?téren az érvek.   a súgó megöregszik és a függöny mögött, a rendez? tekintetében [… Tovább]

Vers

Egy szellem szeret?je

2008.04.30. Seben Karolina 0

…ez egy álmom… Mellém bújt az éjjel valaki… Teste hideg volt és könny?. Szuszogását véltem hallani… Ijeszt? volt, de nem szörny?.   Nem mertem ránézni, csak éreztem jelenlétét… Nem mertem kérdezni, csak éreztem leheletét…   Átölelte a derekam, hozzám simult [… Tovább]

Vers

Ne rejtsd el

2008.04.30. Jószay Magdolna 7

Ne rejtsd még mélyre szíved… hisz nyílik ott még virág… Nem kell még eltemetneda pilleszárnyú érzéseket,nem kell a sírt se ásnod,hogy beléfojtsd azt, mi még lehet…Ne rejtsd még mélyre szíved,jaj, ne zárd annyira el,hisz nyílik ott még virág,öntözgesd néha – [… Tovább]

Vers

Engedd el kezem

2008.04.30. Szilágyi Hajni - Lumen 21

Ma nem tudok verset írni… Csak hangodat akarom vésni dacos égi magányod földi keresztjébe, mert ez a konok huszonhét év nélküled úgy zuhant ma szelíd lelkemre, mint hangtalan zuhatag a ködfátyolba búvó ásító mélybe.   Ma nem tudok verset írni… [… Tovább]

Vers

Menedékhely

2008.04.30. Dvorák Etela 9

…     ha tudnékszép szavakatrejteni mindenkiszájába talán halenneegy hatalmasszekrénys ott csaklágyan zeng?hangoklapulnának lehetne életünk egy holdfényszonáta lábunkf?re sosemlépnekezünk a virágotsosemtépnél le hiába nem lennék ittidegenárvanem mennék sohasema menedékházba…

Egyéb

A Vitéz költő

2008.04.30. Koczeth László 2

“Boldog esztendő legyen ez tinéktek, Érjetek még több s gyönyörűbb időket…” (Csokonai: A békekötésre – részlet)*     Költőnek lenni csodálatos, nyomorúságos, felemelő, porba hullajtó nehezen megfogalmazható érzés. Az voltál. A legnagyobbak közül való. Szerettem volna Veled csavarogni az országban [… Tovább]