Borbély Gabriella Szerző
Vezetéknév
Borbély
Keresztnév
Gabriella
13 év ezelőtt Nincs komment még

Arthur Rimbaud- nak tisztelettel

ágyán oly halvány, pedig zuhog a fény!

már eszmévé szakadt,

mit megaranyozott egy késett napsugár.
siketen, az igazság ellen.

gyermekagy. a téli, tébolyult

hullámok zord dagályán,

lefelé a halk és h?vös árral

szerelmet senki szebben nem álmodott még.

 

s menvén az ég alatt

ronggyá rohadt köpenyben a f? közt,

honnét nincs menedék

(mert torz csontrendszerükkel, rángó kéjben

itt világok és angyalok kerengnek)

tinta-szirmok és tisztes álmok között

nyugtalan egész nap mocorog.

 

tíz ujja a csigolyákon dobol…

a leng? függönyök mögött úgy suttog

és izzad, mint egy

tölcsérbe szorult Múzsa,

kit megaranyozott egy késett napsugár.

már eszmévé szakadt. és

ágyán oly halvány, pedig zuhog a fény!

13 év ezelőtt 1 komment

XXII.

 

megbántottál, pedig tudhatnád,

hogy nem

szeretem ha igazat mondasz.

a kapcsolatunkról.

hányszor kell még megütnöm azt

a borostás arcod,

hogy végre felfogd csak a hazugság

érdekel.

a nekem tetsz? kifordítottság.

 

 

 

XVIII.

 

utazás

Veled

szemben és melletted

tükröz?dik

a vonaton belüli

táj

 

melletted:

szemben vagyok

 

 

 

XIX.

 

agyondögönyözött rózsaszín? pillangók,

és egy öröm: a felett, hogy sikerül

napló?szinteséggel átvágnom önmagam.

 

…tudja egyáltalán valaki mi az a kelta country,

nah és a szerelem?

13 év ezelőtt 3hozzászólás

 

egy külvárosi reptér, két arc

és huszonegy centi, legyen

ez a díszlet.

szerepben: a három

(hatékonyságában különböz?)

szégyen, miközben

statisztálnak a tények, és

drukkolnak a néz?téren az érvek.

 

a súgó megöregszik és a

függöny mögött, a rendez?

tekintetében zsibbad

csak tényszer?vé

a magány –

 

13 év ezelőtt 5hozzászólás

(((A gyermekkori barátnak, akit nem legális
ilyen sokféleképpen szeretni.)))

 

Negyednapja nem szólsz. Negyednapja hallgatok.
Ki ne mondd a vihar utáni csendet, ne tudatosítsd,
mert anélkül is érzem, hogy abban az ismeretlen házban
ülsz és verítékezel. Szagod van.
…a nap felé feszíted az arcod. Képtelen pózban süllyedsz:
már magunk alatt vagy, annál is mélyebben.

Egy évekkel ezel?tti törvénytelen ütközésre gondolsz.

Nekifutottunk valaminek,
valaminek, aminek nem kellett volna, valaminek,
amit homlokcsontunk tompa egymáshoz üt?dése jelzett,
valaminek, amir?l tudtuk, hogy nagyon fáj majd,
ha vége lesz…

13 év ezelőtt Nincs komment még

milyen furcsa, hogy egy idő

után a bűntudat is megszűnik,

holott egyre gyakrabban tegezlek

le olyan idegenek előtt akik a

gallérjuk közé kötött infámiákkal

végkiárusításban reklámozzák

a capslock-kal írt lelkiismeretet

13 év ezelőtt 3hozzászólás

Hónapok óta olyanok

voltunk, mint az a

korosodó házaspár,

amelyik ez els?

unoka hírére

végérvényesen külön

ágyba költözött.

 

…remélem egyszer

majd megérted, hogy

muszáj volt

kimosnom az összes

leped?t, miel?tt

örökre eljöttem…

13 év ezelőtt 4hozzászólás

– behatárolhatatlan (napok)

 

Egy három

fül?, sz?rös

patájú lovon

verejtékezem

körbe a napokat. –

 

Beszorultam

a nyereg

és a gerinc közé,

mert/hisz

fordítva szívok

egy meg se

gyújtott bagót.

 

A harmadik,

a szaru, a b?z,

az id?, a b?r,

a csigolya,

a dohány

– mind

én vagyok.

14 év ezelőtt Nincs komment még

valójában abba ?rültem

bele, hogy féltem

megmutatni nektek

legális vágyaim

 

 

valójában abba ?rültetek

bele, hogy mertétek

elrejteni nekem

illegális valóságotok

14 év ezelőtt 8hozzászólás

B-nek

Ma tudatosodott bennem

a hiányod, mikor pakoltam

és megtaláltam a lyukakat,

amiket egy csavarhúzóval

szúrtál abba az üres

rámásdobozba, ahol a

megfogott lepkéket

tartottad. Már

látod: halottak. Csak a

szárnyuk színe villan

még kopottan, ha úgy

esik rá a fény.

Még hirdetik a gyermek-

korunk, amint

borítékolom ?ket és

feladom neked.

14 év ezelőtt 12hozzászólás

B.-nek

 

 I.

Aznap mikor százhetvennel siklott

az autópálya a ment? alatt

csak három ápoló halotta anyád

utolsó hörgését.

 

A kórház hullámzó, hanyag csempéi

között úszott egy letakart lapon és te

nem láttad, mert a második férje

elkente a könnyeivel.

 

Fulladoztál, majd csak menekültél

a fert?tlenít?szag el?l az udvarra, és

kifele menet még beléd martak a

feliratok: halottak, boncterem…

 

Egész éjjel a kertben voltál és csak

ültél, ültél. Ültél a halálán és az életeden,

míg az ügyeletesek rendet raktak és

kitakarították a ment?autót.

 

Hajnalban is te voltál a leger?sebb,

mikor elmetél apádért a kocsmába,

hogy átvonszold a városon hazáig és

akkor sem szóltál rá mikor

lehányta a dzsekid.

 

II.

A temetésen is egyenes gerinccel álltad

irtózatos gyászod, miközben

zsebkend?t adtál egy régi barátnak,

és felsegítetted a lépcs?n hömpölyg?

rokonok könnyeit.

 

Nem az unott munkások válla fájt a

koporsó alatt, téged nyomott a tetem

és beléd, egyedül beléd támaszkodott

a megszédült halál.

 

 

III.

Suttogtak az ujjaim, amikor rád

zártam a repedt ajtót, és soha

nem említettem meg, hogy láttalak

tizenkét év után el?ször

sírni.

Borbély Gabriella Szerző még nem rendelkezik barátokkal.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.