Koczeth László : François

Faludy György emlékének *

 

 

Vedd ki barátom

a talpad sebző követ

vándor-cipődből

 

A szürke idő

köddé tünteti

lebbenő kabátod

– s nézhetsz vissza nevetve

üldözőidre

 

Bújtat a nagyseggű,

– melle közt

orrod levegőt nem szippant.

A nő,

kit mindeddig farkaltál

most csendőreiddel cicáz

– s te kancsóbol vedeled a bort

mit víg cimborák töltenek beléd

 

Szárnyalsz szabadon

a pillanattal

– míg utol nem érnek

tömlöcbe nem visznek,

Hogy is értenének

hisz ki élni akar

– az mind gyanús

 

Párizsi kurafik

hazug nyámnyilák,

kalapos tolvaj urak,

kik tobzódnak

bűnben, mocsokban

– de tiszta a paszomány

s így becsületük is az

 

Te széllel-bélelt

lelkesült költő

rongyos nadrágban

papolsz erkölcsről

– szégyentelen

 

Maradj hát ördög,

jó leszel barátnak

felfogadnak téged

hő útitársnak

 

Induljunk együtt

a világ így kerek

hol nincs igazság

virágzik a gazság

– inkább hódolok neked

Legutóbb szerkesztette - Koczeth László
Szerző Koczeth László 51 Írás
"Tudunk mi sok hazugságot mondani, ami a valóra hasonlít, de tudunk mi, ha akarunk, az igazra is rázendíteni' (Hésziodosz Istenek születése - A Múzsákról)