Életkép Fáradt volt és éhes. Ahogyan bontogatta duzzadt lábairól a fáslit elgémberedett kezeivel, némán folyt a könnye. Olyan ez az élet, mint a munkaszolgálat. Vannak félfáradt reggelek, félszeg-mosolyú munkakezdetek, ahol a f?nök kiosztja a napi teend?ket, és a [… Tovább]
Mert az ember fiatalon, lázadón annyi mindent akar, s aztán rájön, hogy az avar mindent eltakar. Ã??sszel nyálkásan, nyúlósan szépen belerohad a talajba. Ma már elporladtak a csontok is az avar alatt, mégis van, kinek emlékezetében bántón sejlik [… Tovább]
Az utolsó utáni pillanatban, amikor a gyönyör még egy végs? ölelést tesz, megjelent szeme el?tt az asszony képe. Az arcán ott bujkált az a titokzatos mosoly, ami azt jelentette: megbocsájtok. Ádám szemér?l lehullt a ködfátyol, örült az éj sötétjének. [… Tovább]
A gazságból igazságot tesz! Nagyon elege volt már mindenb?l és nem értette pont miért vele történik mindez. Persze mással is történnek kegyetlen dolgok, de az a mások baja. Egyre idegenebbül érzi már magát ebben a világban és nem tudja [… Tovább]
Lejár a régi, kopogtat az új év… emlékezni mégis mesés… Sokszor annyira sajnálom az unokámat, mert el sem tudja képzelni a sok mai pub helyett a régi kávéházat. Csak lepusztult kocsmákat lát üres tekintet?, szánalmasan motyogó alakokkal. Neki ez a [… Tovább]
Akkor ott, a halálos ágynál megígérte, hogy neki nem lesz gyermeke. Fölötte ne rendelkezzen, az ? verejtékén ne osztozzon senki sem! Andris csak állt nagykabátban a konyhaajtóban és nézte a gyászolókat. Nem hatódott meg, sejtette, hogy valahogyan ilyen lesz. [… Tovább]
Nem is vette észre, hogy lánya körül gyertyák égnek s vérz? arcát a virágok eltakarják. Még annyira itt volt a nyár, még minden zsigerében érezte az illatát, s ebbe a boldog létezésbe hasított bele az óra csengetése. Pedig most [… Tovább]
Ma is látom fáradt tekintetét, amint ölébe ejti két kezét és elszántan indul a szoba felé. Már megint szólította, annyi ideje sincs, hogy a szennyest kimossa! Huszonnégy helyett negyvennyolcból áll a napja és mégsem jó, mégis kevés, amit tesz. [… Tovább]
„….könnytelen szemekkel kereste minden sarjadó hajtásban a kései gyermeket.” Józsika gyorsan tömte magába a friss túró utolsó morzsáit, mert a Feri gyerek a kapu el?tt várta és a tehenek is megindultak. Anyja jól megrakta a tarisznyáját friss kenyérrel, [… Tovább]
…..mint amilyen Józsika lehet az angyalok közt, fönt a mennyben. Olyan kora tavaszi reggel volt, amikor a harmat éppen rászállni készül a fák levelére, a f?szálakra és látni már, hogy fordul a Föld, és a Nap végre idetalál. Erzsike [… Tovább]
