Kovács Ilon : Erdélyben

 

Hajnali kolompszó hangjára ébredek,

Erdélyi szobám ablakához térdelek

Ablakon kinézve, látom a szép határt

Nagy kucsmás atyafi tereli a gulyát.

 

Van a gulyában szamár és négy kutya,

Csaholva jelezik, széles birodalmukat

Lemennek a lejt?n és fel a hegyekbe,

Dús harmatos füvet vidáman legelve.

 

Mikor hazatérnek fáradtan estére,

Terhüket gazdasszony feji a vödrébe.

A friss tej még g?zöl, amikor lesz?ri,

A habos tejet csuprokba szétönti.

 

Az asztal már terítve, s mi körbeüljük,

Szót-szóba öltve a napunkat meséljük.

A gazda is végzett pihen a munkája,

Gyermekét s vendégét boldogan traktálja.

 

Elmerengve nézem e ritka nagy csodát,

Mit a természet adhat ez erdélyi tanyát!

Messze megyek innen, de szívem visszahúz,

Látni vágyon hegyeit, s hallani a kolompszót.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kovács Ilon
Szerző Kovács Ilon 71 Írás
Dunaparti városban élek. Érdekel a világ, és ami benne történik. Szeretek itt olvasgatni, és ha kedvem van írogatok is.