dudás sándor : Mesél a remete

Nagy Horváth Ilonának szeretettel

Egész erd? pusztult el ott

mire tavasz lett.

 

Meg kell értenetek engem,

kemény tél volt,

sokmínuszos napok

járták a vidéket,

a jeges szél gyors hullámokban,

er?nek erejével támadt

jégvirágos ablakaimra,

kúszott be ajtóm küszöbén,

eltömhetetlen hasadékokon,

és kegyetlen er?vel vágott arcomba,

mikor néhanapján kiléptem az ajtón,

hogy térdig ér? sz?z havakon át

élelemért induljak

a távoli boltba.

 

Elképzelhetitek:

mennyire vágytam

egy kisajátítható mosolyra!

 

A legközelebbi szomszéd

távoli tanyán,

pát kilométerre hozzám.

 

Ritkán látogattam meg.

Kutyámmal mentem el hozzá,

s ? pár nap elteltével mindig

viszonozta a látogatást.

 

Szívesen láttam,

mert nálam az volt, aminek

született – küszöböm

el?tt mindig lerakta fegyvereit.

 

Ilyenkor teát f?ztem a kályhám

vígan pattogó tüzén,

cukorral és citrommal ízesítettem,

és régi nyarakról beszélgettünk,

amikor még h?s menedék esett az erd?n,

avarillatban, lombsusogásban.

 

Ez a szomszéd

ritkán bort hozott magával,

lassan iszogattuk,

miközben el?kerestem egy régi

költ? féltve ?rzött könyvét

s lapozgatva, felolvastam

az emberiség megváltásáról szóló

halhatatlan verseket.

 

Szomszédom úgy itta szavaim,

mint a feltámadt igazságot,

pedig mélyen titkolva tudtuk:

ezek csupán a halhatatlan vágy

költeményei.

 

Ezekben a percekben

tökéletesen feledtem

félelmem vízióit:

rám törhetnek messzir?l jött

idegen emberek…

 

Így éltem ott magányosan.

Egyedüli megtartóm volt a tavaszra

teljesen elpusztított erd?.

 

Meg kell értenetek:

nem tehettem másként,

mentenem kellett magamat

s magamban az éneket!

 

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 763 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.