ezer VOLTon érek véget
A FÉNYSODRONY TÚLOLDALÁN
szétporlok mint kísértet
az utolsó kísérlet
a csontomig szétéget
akit megrázott az áram
sírásod szaggatja vállam
összetart még ami éget
ezer VOLTon érek véget
ott lógok majd sülve-f?ve
egy sodronyra kikötözve
és elfogyok mint a hold
minden fényem kölcsön volt
meglátom a túloldalát
megtudom hogy odaát
mi vár mi hív ami szippant
keringek még mint a hibbant
meglenget még a szél
napból mikor ideér
és elfogy velem mint a nap
utoljára ez maradt
ne ülj velem holdsarlóra
ne áhítozz teli holdra
teli van az tenger könnyel
por kavarta jégközönnyel
belém csaphat még a villám
vagy megfagyok mint a csillám
kitágulok mint az ?r
ember voltam aki t?r
kifordulok mint a sz?r
híg áramok cikáznak
nyers drótokon vitáznak
suhanok mint kísértet
marasztaló kísérlet
egy utamra kísérget
Legutóbbi módosítás: 2010.06.26. @ 01:46 :: Radnai István